Zajok és eszközök

Botond érzékeny kutya... De pont az érzékenysége teszi őt szerethetővé, és figyelmessé. Azonban ennek az érzékenységnek meg van a hátránya is. Addig , ameddig dolgozik nem érdekli semmi. Lehet erős zaj, gyerek sikítozás, nincs gond. Olyankor jöhetnek fura eszközök, mint kerekes szék, mankó, vagy gurulós bőrönd... nem zavarja. Azonban vannak olyan zajok, amiket nem igazán szeret. Ilyen a tűzijáték... illetve a lufi durranás. Meg is szereztem a Hangok és zörejek cd -t, és most ezzel tréningezünk, bízva a sikerében. Igazából a feladatok megoldása közben, egyáltalán nem figyel a hangokra, csak akkor ha pihen a helyén... Akkor sem pánikol, csak odajön hozzám, és "belém bújik". Minden esetre szükséges, hogy minél jobban megszokja ezeket a zajokat, mert nem szeretném, hogy később ebből problémánk lenne.

Viszont az eszközöktől nem igen szokott félni... kivéve, ha valami fura hangot ad ki magából. Olyankor  egy pillanatra megilletődig, de a kíváncsiság azért erősebb benne, úgyhogy az esetek többségében oda megy megvizsgálni, mi az a furcsaság. S ha egyáltalán nem szeretne vele megbarátkozni, akkor szorosan a lábam mellé áll, hátha hamarabb megszűnik létezni az a dolog. A múltkor lehetőségünk nyílt megismerkedni a kerekesszékkel. Nagyon jól fogadta, bár ezen nem lepődtem meg. A biciklit is imádja... Persze azért az első alkalommal én ültem a kerekesszékbe, és falatkákkal jutalmaztam ha nem hebrencskedett örömében az új feladattól.

Hamar megértette, hogy semmiben sem különbözik ez a helyzet attól, mintha egy sima széken ülnék. Igaz, hogy ezzel tudok mozogni is, de neki akkor sem szabad túlpörgetnie magát, mert ugye azért nem jár juti.:)

Szeretem feladatok

Botondnak van néhány "nagyon szeretem feladata". Ezek azok a dolgok, amiket akármikor, akárhol és akárkivel hajlandó csinálni. Ilyenek a trükkök, és a tárgyak feladása, hurcolása egyik gyerektől a másikhoz.
Úgy gondolom, hogy ezek lesznek azok, amiket nagyon hatékonyan tudok majd alkalmazni a munkánk során, hiszen ezeket élvezi a legjobban. Így minden fantáziámat kihasználva, folyamatosan ilyen jellegű, fejlesztő hatású, oktatási célú feladatokon töröm a fejem, és a gyakorlások során is ezeket használom a legszívesebben. Hiszen ezek okozzák a legnagyobb örömöt, gyereknek, kutyának, felnőttnek egyaránt!

Érme feladás

És sikerült! Megtanulta!!!
Bár szerintem mindig is tudta... csak én nem próbáltam ki. Minden olyan gyorsan ment, mint ha világéletében ezt csinálta volna! :D
Azt hiszem eddig csak azért nem próbáltam ki, mert attól tartottam, hogy lenyeli... utólag visszagondolva, ugyan miért tenné?!

Városi képzés

Mai reggel, ha nem is indult túl korán, de kétségtelenül az aktív reggelek közé volt sorolható... Reggel nehezen keltünk ki az ágyból, bár azt hiszem a legényeknek volt a "legmegterhelőbb"... Persze miután kiderült, hogy elmegyünk egy nagyot sétálni Lucával és Biával, nagyon felpörögtek, és eszeveszett kergetőzésbe kezdtek a közeli kis zöld területen.
A Csillagvizsgáló felé indultunk, mostanában mindig arra sétálunk... mivel közel van és zöld, tele vad szaggal, ahol levezethetik ösztöneiket. A sok vadszimat ellenére most mindössze egy fácánt sikerült meglelnie Lucának, a múltkori 10 darabhoz képest a fél fogunkra sem lett volna elég... Persze nem bántottuk, tova szált, mi meg folytattuk utunkat!
Miután hazaértünk és elbúcsúztunk Lucuséktól, megetettem a fiúkat. Gyorsan letudták a reggelit, morzsa nélkül eltűnt a utolsó szem táp is. Ez azért nem meglepő, mert Botondnak mindegy mennyit adok, mindent elpusztít, viszont Huba csak a hosszú séták és kirándulások után tud igazán jóízűen enni.
Gyors rendrakás követte a táplálkozást, majd elindultunk Botonddal egy kis "városi szocializációra".
Ennek az a lényege, hogy minél több zajjal, hanggal, tömeggel, emberrel megismerkedjen. Képes legyen ilyen körülmények között is szépen dolgozni, figyeljen rám, a kontrollom alatt maradjon. Szerencsénkre gyönyörűen parkosították Ózd városközpontját, sok-sok padot helyeztek ki, szép, rendezett lett. Így sokkal nagyobb kedvel megyek ki oda képezni. Ilyenkor egyáltalán nem érdekel mit gondolnak mások rólam. Eleinte attól tartottam, hogy azt hiszik majd az emberek, hogy nagyképűsködünk, vagy hogy kiröhögnek majd azért amiért folyamatosan kommunikálok Botonddal. De ez erről szól, és azért mert felénk ritka ilyet látni, nekünk még erre szükségünk van, szóval döntött a józan ész... és nem érdekel ki mit gondol. Persze vegyes az emberek reakciója:
Van aki: Úristen kutya! Megharap.. és húzódozik tőlünk. Meg vannak olyanok akik csodálnak minket... vannak akik tudomást sem vesznek arról, hogy ott vagyunk! De sajnos a "Minek csinálja ezt?" Ez csak egy kutya... milyen bolond" Megjegyzéseket is kaptunk már! De sajnos a tudatlanság nem ritka betegség... itt ahol meg mi élünk különösen gyakori, és járványszerű...
De ennek ellenére nagyon büszke vagyok Botondra! Szépen sétált láb mellett és amikor megálltam még csak utasítanom sem kellett azonnal leült. Akárhányszor "leejtettem" a kulcsomat készségesen feladta nekem a kezembe, persze nem voltam hálátlan, kapott érte jutalomfalatot. Egy viszonylag forgalmas helyen leültettem és helyben maradást kértem tőle. Két ember sétált el mellette méghozzá az "Úristen, Kutya! Megharap..." kategóriából, de Botond még csak figyelembe sem vette őket, engem figyelt, holott vagy öt méterre álltam tőle... még a hölgyemény rikácsolása sem zökkentette ki a feladatból!
Miután hazaértünk Botonddal a "városi szocializációról" gyorsan levittem Hubát is egy félórára... most meg pihennek... :D És hol van még a nap vége?! :D

"A behozás - átadás csiszolása"

Egyszóval apport... minden mennyiségben!
Apport kulccsal, kosárral, labdával, dummyval, tölthető dummyval, kötéllel, pórázzal... és sorolhatnám még a végtelenségig!
A kezdetek kezdetén, amikor még fogalmam sem volt mi lesz Botondból, elhatároztam, hogy megtanítom apportozni. Ugyanis Huba nem tartozik az apportmániás kutyák sorában, viszont Botondon első perctől kezdve látszott... ez jó móka lesz neki! Amikor hozzám került fogalma sem volt arról hogy mi is az apport játék! Azonban imádott hurcolni a szájában ezt-azt, igazából ami a szája ügyébe került! Szerettem volna ha egy kicsi vadászati alapokkal is rendelkezik, hiszen sokat vagyunk vadak által látogatott területeken, így szükségesnek találtam, hogy abban a közegben is megbízhatóan mozogjon.
Magam sem értettem, hogy miért, de minden eldobott tárgyat visszahozott, és nagyjából oda is adta... azaz nem rágcsálta, nem szaladgált vele... stb. Nahát, gondoltam akkor már tudunk is apportozni! :D De nem, ez koránt sem az volt amit akartam. Már Huba fiatal korában is utánajártam a szabályos apportozás menetének. Így elkezdtem Botondot annak megfelelően tanítani. Viszont egy apró mozzanatot kifelejtettem! Hála Pipacs gazinak, tegnap este megvilágosodtam és igazából csak mosolyogni tudok lányos zavaromban azon a hatalmas baklövésen amit elkövettem! Ez nem más, mint a Tartod! parancs. Őrület, hogy erre a mozzanatra nem szenteltem figyelmet, de mint írtam is annyira szeretett tárgyakat a szájában tartani, hogy egyszerűen nem tartottam fontosnak... Most viszont jelentkeztek a tünetei ennek a hiányosságnak. Vagy odahozta, de nem akarta átadni, inkább rágcsálta, vagy kitért előlem az apporttal, vagy ami még ettől is rosszabb megállt tőlem egy méterre és ott kezdte rágcsálni, vagy egyszerűen ledobta. Küzdött benne a "ha odaadom eldobja és újra futhatok..." illetve a "enyém zsákmány, csak is enyém nem akarom odaadni.. enyém!!!" érzés.... Tanácstalan lettem... Jöttek a "segédeszközök"... jutalomfalatkák, tölthető dummy... de hiába minden zseniális találmány, ha valami hiányzik a gépezetből... De tegnap jött a megvilágosodás: Tartod! Ereszd!
Ugyan az Ereszd! helyett használtuk a Tedd le! parancsot, de ezt leginkább akkor ha valami olyat vett a szájába, amit nem akartam... például botokat, ugyanis ha nem vittem magammal a kosárkát, esernyőt, akkor szerzett ő magának cipelni valót!
Szóval így két hónappal a vizsga előtt újra kezdjük az apportozást, lépésről lépésre!
A terápiás vizsga első fordulójában idegennel kell kötél illetve labda játékkal apportoznia. Hiszen terápiás helyzetben rendkívül fejlesztőhatású az "elhozós játék"... a gyerekek megtapasztalhatják az együttműködés örömét, az irányítás magabiztosságot, határozottságot igényel, így az is fejlődik a gyerekben.
De addig még nekünk kell fejlődni! :D
Ma elkezdtük gyakorolni a tart vezényszót dummyval, úgy ahogy Pipacs gazdi ajánlotta a Retriversport oldalról!
4-5 alkalommal csináltuk meg és nagyon szépen csinálta Boti. Úgyhogy nem vagyunk elveszettek! Ami a legnehezebb és tudom, hogy sokszor pont itt rontom el, az az, hogy megálljt parancsoljak magamnak.... hogy mindig időben hagyjam abba a gyakorlást, ne essek a "túlgyakorlás" hibájába, amikor a kutya már nem élvezi a feladatot. Mert ugye akkor kell abbahagyni amikor jól csinálja és nem akkor amikor hibát követ el!
Még egy megfigyelés!
Vannak dolgok amiket nagyon szépen a kezembe ad, ilyen a kosár, a kulcs, a zsebkendő... Még másokkal szívesebben bohóckodik: labda, kötél, dummy...
Persze logikus következtetés, hogy az utóbbiak játékok... de ezeket sem hagyom sosem elől... azaz szabadon azokkal sem játszhat... Talán pont ez a baj?! Hogy nem tudja kiélni játékszenvedélyét?
Mindenesetre várom további tanácsaitokat, ötleteiteket, tapasztalataitokat ezzel a témával kapcsolatba, illetve ötleteket, hogy hogyan szoktassam le az apportozás közbeni rágcsálásról!