2012. január 27., péntek

Tárgyelhozás és zoknilehúzás

Hideg van... olyannyira, hogy a reggeli sétánkon többször begörcsölt a fiúk lába... Így sajnos elhalasztottam a kirándulásunkat. Miután feljöttünk mind a ketten felvették a "kakaós csiga" pózt és mély álomba szenderültek. Mivel ma mindenképp szerettem volna velük tréningezni, így az egy órás szieszta után "felébresztetem" őket a tápos vödör csörgésével.
A zsákokat megtöltöttem, és elterveztem a munkamenetet. Mivel Huba még elég kómás állapotban volt, és munkakedvetlenséget mutatott, így a mindig stréber Bobó volt az első alany.

Feladat: Zokni levétel, papucs apportozás, és zsák elhozás az éjjeli szekrényről.

A zoknilehúzás új lecke volt, így klikkert és néhány jutalomfalatot is előkészítettem.
A feladat megtanítása számomra formálással tűnt a legpraktikusabbnak. A zoknimat majdnem teljesen lehúztam a lábamról, épp hogy csak egy picit volt rajtam.Az ágyon ülve kinyújtottam a lábamat, és vártam a csodát.
Ha Bobó meglátja a klikkert, akkor rögtön tudja, hogy valami feladat lesz, és azonnal elkezdi produkálni magát. Most sem volt ez másként, először a legutóbb tanult papucs apportozást mutatta be. Majd odahozta nekem a radiátoron száradó kesztyűimet. Ezután a távirányítót kezdte el bökdösni.... de mivel nem jött a klikk, így nem erőltette, hogy levegye a tv-szekrényről. Aztán leült elém... Hümmögött egyet, majd a lábam irányába nézet! Hopp... klikk gyorsan! Jött nála az "Aha!" fázis. Először rá-rá nézett, majd miután erre nem kapott klikket, megbökte.  A harmadik bökés után már arra sem kapott klikket, így el is bizonytalanodott... Aztán egy újabb rátekintés és bökés kombinációs klikk után, örömében egy kicsit megrágogatta/egyelgette a zoknimat. Na erre nagy dicséret és juti! Végre megfogta, jöhet a következő szint. Erre már Huba érdeklődését is felkeltettük. Le is ült mellém az ágyra és onnan figyelte az eseményeket. Mivel jól megerősítettem Botit, hogy ez az a vonal amin haladni kell, pikk-pakk fojtatta a feladat megoldást. Innentől számítva a 3. alkalomra lehúzta a zoknimat  a lábamról. Na ekkor jött a extra juti. Még kétszer megcsináltattam vele a feladatot, majd kiküldtem a zsákért. Elment érte, kiválasztotta a saját zsákját (pedig a Hubáé közvetlenül mellette volt a szekrényen.) Elhozta nekem, beletette az ölembe leült, a zsákot kinyitottam, szemkontaktus, és Tiéd! vezényszóra ehetett belőle. Na ettől Hubának is megjött a kedve a munkához! Kiküldtem őt is a zsákért, ő meg hozta is szó nélkül, és meg is kapta a zsákból a jutit. Hubát leültettem, és kiadtam a Marad! parancsot. Botival átvettem újra a zokni lehúzást, de már hozzá csatoltam a Húzd! vezényszót. 3-4-szer megcsináltuk a feladatot, majd kiküldtem a papucsomért. Egyenként behozta (most már szépen megtanulta, hogy a párját hozza... eleinte előfordult, hogy felemás papucsot hozott! :)), majd a ledobott zsákot feladta, és kapta a jutalmát a zsákból. Ezután Hubának is kidobtam a zsákot, cserébe a szép helyben maradásért, elhozta, és újabb jutalom a dummyból.
Most Botond következett a helyben maradással, és jött Huba a zoknilehúzással. Hubának is teljesen új volt a feladat, de mivel látta Botondot dolgozni, így ő rögtön, elsőre lehúzta a zoknimat. Nagy juti a zsákból, még vagy kétszer elgyakoroltam vele és utána már kapcsoltam is hozzá a Húzd! vezényszót. Szuper gyorsan elsajátította... Aztán nehezítettem a feladatot: már mind két lábamról le kellett húzni, és természetesen egyre jobban rajtam volt a zokni. De ez sem okozott nekik gondot. Huba ugyan eleinte minden zokni után várta a jutit, de hamar összekapcsolta, hogy a két zokni levétele egy feladat. Végül mind a két kutya elhozta az utoljára kidobott zsákját és elfogyasztották a reggelijük utolsó tápszemeit is! :D
Na most mondja valaki azt, hogy ezek a kutyák nem dolgoznak meg a betevőjükért! :D

2012. január 7., szombat

Városi tréning

Ma reggel az Új téri kutyafuttatón kezdtük a napunkat, ahol a fiúk hatalmasat hancúroztak Semi-vel, a spániel fiúcskával. Mivel Botond "túl pörgette" magát és belekezdett a szokásos, "Hé te kutyabarátom, most velem játszá máá és ne Hubával!" című "visongását", ki kellett ültetnem egy kicsit, ezzel egy kis helyben maradást is gyakoroltunk, igencsak zavaró, inger gazdag környezetben. Miután kiugrálták magukat elindultunk a szokásos "nagy körünkre", ami körbevisz minket a környék dimbes-dombos területén.
Visszaérve a kocsinkhoz útnak indultunk a  városközpontba, ahol letettük a kocsit, és indulhatott a városi képzés. A következő volt a feladat:
Forgalmas, városi közegben való engedelmes feladatok elvégzése. Zsák cipelés, zsák feladása.

Botond a zsákot csak kétszer hagyta el, amikor a régi szomszédjainkkal találkoztunk, és örömkitörést kapott, illetve akkor amikor a kedvenc állateledel  boltjába mentem be.
A bank előtt  példaértékűen ült, bár kicsit hevesen reagált a viszontlátáskor. A tömegen való áthaladás is jól ment neki, büszkén vitte a zsákját és élvezte az emberek elismerő tekintetét és dicsérő szavait.

Hubának ma volt az  első hivatalos városi képzése. Teljesen a tőle elvárt minőségben teljesített. Huba hihetetlenül jól viseli a tömeget és a zajokat. Még Botondot folyamatosan és lépésenként kellett annak idején terhelni, addig Hubát rögtön a "szombati forgatagba" tettük bele, ami csöppet sem rontott a munkáján. Szépen ment Doni lába mellett, fegyelmezetten ült, békésen viselte a buszmegálló környékén lévő több tucat embert. Botondhoz hasonlóan ő is mindig jelzi ha gyalogos átkelőhelyhez érünk. Ez mondjuk mindkét kutyánál alap elvárás volt első perctől kezdve. Mindig zebrán keltünk át velük, átkelés előtt ültetéssel. Huba is és Botond is lassít ha zebrához érünk és "rávezet": megáll előtte és leül, hacsak nem mondjuk nekik, hogy "Tovább!" mert akkor szépen mennek tovább.
Huba még csak most tanulja a hosszú távon tartó tárgy cipelést, így ő csak rövid időkre kapta meg a zsákot, hogy hozza a szájába. Viszont akkor szépen hozta. Sőt az "elhagyott" zsákot is jelezte és kérésre visszament érte és elhozta.
Egyetlen egyszer reagált nem tetszően: egy csapat fiatal srác pórázon vezetett egy fiatal pitbult. A kiskutya hevesen érdeklődött a fiúk iránt, és ezt a hevességet Huba nem igazán tűrte neki, "rászólt", mi meg Hubát tiltottuk le, így gyorsan visszazökkent minden a normál kerékvágásba. A visszafelé vezető úton bázisoztunk egy kicsit. Huba még kezdő a bázisban, de hamar ráérzett a lényegére, Botond a tőle elvárhatóan, 100%-osan csinálta... Büszke voltam a kis nyavalyásra, de elvégre egy terápiás kutyának illik maximálisan teljesíteni. :D
Összességében, mind a két legényke szépen dolgozott, büszke voltam rájuk! :)

2012. január 6., péntek

Bemutatkozik: Huba

A régi olvasóimnak, akik olvasták az Emberkedő Huba blogot talán nem kellene bemutatnom Hubát. De tudom, hogy sokan Botondon keresztül ismertek meg minket, így "kutyakötelességem" Őt is bemutatni!
Röviden és velősen: Hubának köszönhetek mindent! Hiszen ő az első kutyám, rajta keresztül tanultam meg a "kutyázás" fortélyait. Huba már elmúlt 5 éves, de az hogy vele is belevágok a terápiás képzésben jól bizonyítja, hogy egy középkorú vizslával is lehet csodákat véghezvinni. Bár ő sosem tartozott az elhanyagolt vizslák közé, mindig foglalkoztunk vele, ő is "klikkeres" kutya, és ha valaki akkor ő igazán megtanulta az emberek nyelvét. "Szól" ha üres a vizes tál (fém vizes tála van, és el kezdi bökdösni, ha üres, ami nem kis ricsajjal jár a járólapon) , vagy ha eljön az estidő és ideje aludni térni (odaáll az ágy elé és ráteszi a fejét az ágyra, nagy sóhajtások közepette). Ő elég "beszédes" típus, nem szégyell ugatni se ha valamit el akar érni, így nem is csoda, ha a 'Hangot!' vezényszót kb. 3 perc alatt sajátította el, az egyik kutyasulis képzés után, amikor a csapattagokkal egy kicsit még beszélgettünk a naplementében. Huba egy végtelenül nyugodt kutya, nem ijedős, és nem félős. Őszül a tappancsa, és imád jól eső hangon dorombolni, ha a fülét vakargatjuk, tekergetjük. Ő a Sóhajkirályfi, mert minden összegömbölyödős lefekvést nagy, elégedett sóhajtással nyugtáz. Ugyanakkor ha kint vagyunk a természetben valóságos energia bomba. A legutóbbi állatorvosi vizsgálatán (új állatorvosnál), a doktor 2-3 évesnek vélte, és csak az oltási könyvét megtekintve hitte el, hogy bizony a duplája. Huba 2012. január 1-én kezdte meg terápiás kutya tanulmányait.
A vizsgát nyárra tervezzük vele letenni.

2012. január 4., szerda

Látogatóban Botond munkahelyén

Persze nem én mentem látogatóba.. én dolgozni mentem, de Huba ma járt először a Befiben. A terv úgy nézett ki, hogy Hubát egy kicsit szocializáljuk... ott mindig nagy a nyüzsi, akad majd egy-két gyerek, kolléga, aki ad neki egy kis jutalomfalatot megerősítés gyanánt.
De természetesen a laza ismerkedős jelenlét hirtelen kész terápiás foglalkozássá változott. A gyerekek ki voltak éhezve a kutyás játékokra... Egy kis pacsi osztás jutalomért még belefér, gondoltam... de a gyerekek ezt másképpen gondolták, na meg Huba is! Eleinte "fel volt pörögve". De ahogy jöttek a feladatok egyre nyugisabbá vált... még a végén egyszerűen elaludt a gyerekek gyűrűjében.
Az egyik kislány azt mondta, idézem: "Tisztára jó volt játszani Hubával!"

Pacsi osztás

 Apport

Kalóz játék

Mondókás

A mese alatt elaludt (na meg a simogató kis kezek alatt...)

2012. január 3., kedd

Huba program

A 2011-es év Botond éve volt. De eljött a 2012-es év, és ezzel új célok, új tervek kezdtek bennem megfogalmazódni.
Annak idején, amikor közelebbről megismerkedtem a kutyás terápiával mind két kutyámat leteszteltük. Emlékszem, Évi azt mondta, hogy Huba keményebb dió lenne, mint Botond, és mivel kezdő vagyok célszerű a könnyebb utat választani. Így esett a választás Botondra. A történetet innen jól ismeritek... De most, hogy levizsgáztunk, úgy éreztem, hogy Huba is megérdemli az esélyt. Hiszen nyugodt, kiegyensúlyozott kutyus, hibátlan idegrendszerrel (egyszerűen nincs olyan dolog ami megijeszti). Ami hibája, hogy sokszor türelmetlen, de ez azt hiszem vizsla tulajdonság... vagy inkább nevelési hiba... Botondnál is jelentkezett ez egy időben, de szépen megtanulta a türelmet, így nem lesz ezzel baj Hubánál sem. Hogy eddig miért nem tanulta meg? Nem is tudom... nem volt zavaró, mert nem sokszor fordul elő... csak egy terápiás kutyának tudnia kel a türelem szó jelentését! :D
Régebben az apportjával is baj volt, de most már gyönyörűen megy neki, hála a tölthető dummynak.
Ami érdekesség, hogy ő kifejezetten a nyugodt vizslák közé tartozik, ellenben Botonddal, aki állandóan dolgozna. Szóval már most jól érezhető, hogy a két kutya valószínűleg teljesen más területen fog dolgozni...

Tehát a 2012-es év Huba kiképzésének éve lesz, na meg Botond munkálkodásának, és hogy ne csak az ebek tanuljanak és dolgozzanak, így én is belevágok a tanulásba. Habilitációs kutyakiképző tanfolyamra megyek... de erről majd később bővebben is beszámolok!

10 hónap felkészülés... - Kezdődhet a munka!

10 hónap felkészülés van mögöttünk... az eredeti 14 hónaphoz képest sikerült négy hónappal hamarabb felkészülni. De az igazi munka csak most veszi kezdetét!
A csoport gyerekei, ahol vizsgáztunk aggódva kérdezték, hogy akkor a vizsga le tudtával már nem is fogunk menni Botival? Természetesen, megnyugtattam őket, hogy de még mennyire, hogy menyünk! Sőt, sokkal több programunk lesz együtt! :) Mondanom sem kell, hogy nagy éljenzés fogadta ezt a hírt!

Az elmúlt időszaknak az emlékére, készítettem egy kis összeállítást.

Fogadjátok sok szeretettel!