Repce óvodás lett! Van neki három óvodatársa: Nuno, a spániel; Frenky, a roti fiú; és Meggie, a törpe peincser kislány.
Eleinte óvatos volt, mint minden idegen kutyával. Ilyenkor általában megadja magát, hanyatt vágódik, stb... Aztán jön az oldódós szakasz. Ilyenkor szépen játszik, kergetőzik, figyelmes. Majd következik a Megőrült Repce szakasz, amikor olyanná változik, mint egy Lidérc! És ekkor kell kicsit visszább fogni a kisasszonyt... máskülönben durvul a kicsike. A nagyobb és főleg hevesen ismerkedő kutyáktól kicsit tart, de majd alakulunk ezen a területen is. Az oviban megismerkedtünk a nagy kúszóval (egy rövidebb, kisebb kiadást már ismert), illetve megmásztuk az Á-palánkot is. Eleinte nem volt meg a megfelelő lendület, de aztán sikerült elkapni a ritmust.
Ezek a dolgok jellemezték a hétvégénket, amikor a szokásos utunkra indultunk Botonddal. Lassan a végéhez közeledik a Habilitációs kutyakiképzői tanfolyamom, elindult a visszaszámlálás... Március óta utazgatunk Botonddal Szekszárdra, ami tőlünk oda kb.5 és fél órás busszal való utazást jelent. A utazásról szerencsére eddig csak jókat tudok mondani, pedig nem sok tapasztalatom volt előtte a kutyával való buszozásról. Az első szekszárdi utunkat megelőzve egyetlen egyszer buszoztam Botonddal, és akkor is mindössze 2 órát mentünk oda-vissza. Szóval lehet merészség volt, de belevágtam vele a kimerítő, hosszú utazgatásba. A legjobban a Zörgőt (villamost) utálja... vagyis eddig utálta és rettegett tőle. Azonban az utolsó két utazásunk óta, meglepően nyugodtan elviseli. Lefekszik és inkább szunyókál azon is. A buszozásunk ugyanis főleg alvással telik - ennyi időt nem is lehet mással elütni... Nos a sofőrök többsége kedves - talán egy akadt aki úgy adta ki nekünk a jegyet, mintha a fogát húzták volna, de ő is szó nélkül fel engedett. Volt amelyik azt kérdezte, hogy nem harap? Az utasok is mindig szeretik, csodálják hogy milyen nyugodt, pedig vizsla... én meg nem győzöm mondani, hogy ő is pörgős, csak most tudja, hogy mi a dolga.
Ez a hétvége azonban ebben a dologban nem sokban emlékeztetett az eddig megszokottakra. Meleg volt... nagyon... és a klíma a szuper "új" autóbuszon inkább fűtött, mint hűtött. A busz hátuljába maradt helyünk, és a motor miatt ott még melegebb volt. Így Botika próbált volna aludni, de a kínzó meleg, a folyamatos lihegés miatt nem ment neki... maradt a jól bevált - "barátkozzunk az utasokkal" taktikája, amit Szekszárd felé a sok fiatal kifejezetten szeretett. Haza felé sem volt szerencsénk. Akkor is a "szuper" buszt kaptuk, nagyon nagy meleggel, és mellé az egyetlen kutyautálót akivel eddig találkoztunk. Na nem a sofőr volt az, mert neki nagyon tetszett Botond, hanem az egyik "kedves" hölgy, aki mellé kényszerültünk. Szerencsétlen annyira utálta Botondot, hogy gyakorlatilag az üvegre volt tapadva, és közben minden, a kutyára vetett pillantása tele volt undorral. Hát van ilyen, én azért nem lepődök meg rajta... viszont Botond nincs ehhez szokva. A busz számára sok, kedve simogató embert jelent, akik csodálják őt. A mindennapokban is megfigyeltem már, hogy az ilyen, utálkozós emberek esetében Botika mindig előveszi a extra-szuper cuki énjét, és extra-szuper cuki dolgokat tesz meg azért, hogy kiolvassza a jégszívűeket. Először is rátette okos kis buksiját a hölgy melletti üres ülésre, és onnan pislogott rá óriási szemekkel, mintha csak azt mondta volna: Simogass meg, neked is, és nekem is jó lesz, meglátod! A nő teljesen elfordult és megvető pillantásokat vetett rá. Szépen megfogtam okos kis fejét és az ölembe húztam, közben mondtam neki, hogy nem kell minden embert meghódítani... Majd lefeküdt és a nő melletti ülés elé tette fejét, onnan pislogott a nőre - de ez sem jött be... Végső elkeseredésében felült, és elővette az okosan néző vizslafejét, tudjátok, azt amikor előre tolt fülekkel, jobbra-balra billentik a fejüket, mintha azt kérdeznék: Mi baj? Látod én milyen okos vagyok?!
Hát ez sem vált be. :) Na nem baj, a pihenőben elkezdett produkciózni... volt két kisgyerek utas, ők ültették, fektették, és különböző trükköket kértek tőle... a többi utas meg körénk állt és csodálták Bobót. Na ezzel Botond egy picit kiengesztelődött, de a nőt még ez sem hatotta meg... szerencsére néhány megálló után leszállt. Én csak sajnálni tudom az ilyen embereket... biztosan jó okuk van arra, hogy ilyenek, de nem is tudják, hogy milyen szegényen fognak eltávozni a földről... Sosem fogják megtapasztalni az igaz, valódi önzetlen szeretetet!
Alex és Dylan gazdija, Kata szavaival élve mi is "sárkány ellen sárkányfüvet" alkalmaztunk... így a forró hétvégét, kint a szabadban töltöttük az ebelentyűkkel.
Szombat délelőtt Repce első, igazi hosszú kirándulásán vett részt, Huba és Botond pedig újra meglátogatta a kedvenc fácánlelő helyét. Repcike sokat volt ölben, ha kicsit fáradt volt, akkor leült és várta, hogy felvegyük... persze röpke 2! perces erőgyűjtés után újra a fiúkkal akart menni bandázni.
Repce megette élete első vadkakiját, és nagyokat pislogott, és kapkodta a fejét a fácánok hangjára, szóval vadult a kicsike!
Estére nagyon elfáradt, de a szalonna sütés közben azért megbirkózott egy két literes flakonnal, bevadászta a macskát, ásta a vakondtúrásokat, majd elaludt a pad alatt... Az idegen helyen való alvás egyáltalán nem okoz neki gondot, bárhol hajlandó aludni. Különösen szeret a maga által ásott gödörbe, illetve az ölembe szunyókálni.
Elalvás előtti percek
Vasárnap délelőtt Szilvásváradra mentünk Lucáékkal, ahol nem csak Repce, de a fiúk is csuda jó élményekben részesültek.
Egyrészt ott volt az a sok ember, aki mind megcsodálta az "egyenruhás vizslákat". Repce igazi kis Tündérvirág volt... mindenkivel meg akart ismerkedni. Kedvesen közeledett kicsihez, nagyhoz, és élvezte a szeretgetést.
A gyerekek kedvence
Folyamatosan megerősítettem, hogy nyugodtan, és kedvesen tűrje a szeretgetést, bár ezt gyakorlatilag magától csinálta. A képen is éppen a zsákjából falatozik, miközben simogatják.
Találkoztunk szarvasokkal is, az elkerített vadaskertben... A nagyok bekapcsoltak szolíd- vadászüzemmódba, még Repce átdugta az orrát a kerítéshálón és olyan mélyeket szippantott a levegőbe, hogy hallani lehetett az orra kattogását.
A Szalajka-völgybe érve rengeteg apró békát találtunk, amik úgy ugráltak a fűben, mintha tücskök lettek volna... a kutyák el is kezdték őket vadászni.
Ma délelőtt szépen kitakarítottuk az autót... vagyis ez volt az első gondolatunk, aztán Apafejre maradt a munka nagy része, mert valóságos vizslabulit csaptunk a banditákkal. A kincs egy szétrágott teniszlabda volt, ami legalább egy éve kallódott a garázsban. Botond megtalálta, és onnantól kezdve mindenki meg akarta szerezni. Huba hamar feladta, ő inkább elment lepkékre és bodobácsokra vadászni. Botond pedig rájött arra, hogy Repce szívesen kergetőzik vele. Így a délelőtt nagy része azzal telt, hogy a két "kicsi" egymást hajkurászta. A teniszlabda általában Boti szájában volt, de azért egyszer-egyszer Repce is megszerezte - hála nekem... na meg Boti jó szívének, ugyanis a saját szememmel láttam amikor odadobta Repcének... :)
Repce lassan a 10. hetébe lép. Meg is jelentek az okos kis buksiján első ráncai, amiket akkor növeszt, amikor erős koncentrációval próbálja kitalálni, mit is akarok tőle.
Lassan beáll a napi ritmusunk, ami igencsak nagy magabiztossággal ruházta fel a kis nyavalyást. Például néha bepróbálkozik azzal, hogy hisztivel érje el, amit akar. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor a nagyfokú nyugodtságot nem könnyű megtartani, de azért sikerül :), persze ez az amiért csak RITKA az ilyen eset.
Tegnap, játék közben gyönyörűen beállta a kötéldarabkát, és imád pillangókra vadászni... szóval alakul a vizslasága is a kisasszonynak.
Ma pedig eljött az első igazi, városi szocializáció ideje! :)
Ami mindössze annyiból állt, hogy egy picikét forgalmasabb területre, mint eddig kivittem az ölembe, leültem egy árnyékos padra, és eszegetett a zsákból, majd szépen, lassan elaludt... Igen, pontosan ez volt a cél! Zajos, idegen környezetben, ahol rengeteg inger van, békés, nyugodt álomba szenderüljön. A művelet alig 40 perc alatt ment végbe, és igazából előtte a megszokott helyünkön jót játszottunk, elintézhette kis, és nagy dolgát. Szóval minden adott volt egy jó kis durmoláshoz.
A véletlen úgy hozta, hogy igen komoly ingeráradatnak lett áldozata Repcike...
Már épp megszokta a kocsik zaját, az emberek, gyerekek hangját, amikor közel 50-60 gyerek állt meg tőlünk vagy 30 méterre. A tanítónénik rendszabályozták őket, hogy így álljanak, úgy álljanak, ne üljenek le, stb. Nem is nagyon értettem, mi ez az egész, úgyhogy különösebben nem figyeltem rájuk, próbáltam én is lazítani, hogy Repce még inkább megtudjon nyugodni. (Itt kell megjegyeznem, hogy amikor ébren volt, akkor is hihetetlen nyugalommal tanulta a világot. Nézelődött, szimatolgatott, ha valamilyen ismeretlen hangot hallott, akkor elnézett a zaj irányában, majd visszahajtotta kis fejét a karomra. Ha valami olyan dolog közeledett ami ijesztő lehetett volna számára, vagy erősebb zajt hallottunk, akkor probléma nélkül falatozott a zsákjából...)
Tehát épp "relaxáltunk" - pici lány már a szemét is lecsukta, amikor a 60 gyerek tapsolni kezdett, erre mind a ketten odanéztünk a hangforrás irányába, és ekkor láttuk meg, hogy bizony a gyerekek a Világ Harmónia Futás lángját várták, az egyik kisgyereknek átadták a lángot, és megindult a sok gyerek, futókkal, és a lánggal együtt felénk, hogy előttünk fussanak el. Mondanom sem kell, már kaptam is elő a zsákot, Repce meg úgy dugta bele a fejét, mint strucc a homokba. Elfutott a tömeg nem kis zajjal előttünk, majd Repce kivette a fejét a zsákból, sóhajtott egyet, és mély álomba szenderült!
Őszintén szólva nem számítottam ennyi, és ekkora ingeráradatra... és nem is tartom ezt szerencsésnek. De sikerült megoldanunk a helyzetet, úgy, hogy tanuljunk belőle.
A fiúkkal is egyre jobb a kapcsolata.
Botonddal ma kötélhúzósat játszott, amiben Boti meglepően gyöngéd volt. Lassan futott előtte a megszerzett kötéllel, hogy Repce is utolérje, és amikor a kislány már épp fel akarta volna adni, akkor megállt előtte, és hívta játszani.
Huba tegnap okozott nagy meglepetést. Ugyanis elmentünk egyet sétálni, méghozzá olyan helyre, ahol nem nagyon szokott más kutya járni, gondoltuk, így szaladgálhat a három eb együtt. Épp, hogy megérkeztünk megjelent egy kislány a fiatal (tini) korú, tacskó-mix kan kutyusával, aki rögtön Repcét nézte ki magának, mint potenciális játszópartnert. Oda is szaladt hozzá, ami hevességtől Repce hirtelen megijedt és felvakkantott ( a kiskutya elsodorta egy picit...). Erre Huba, mint egy gladiátor vetette magát Repce és a kis tacsi közé. A tacsit a testével kitolta Repce aurájából és kb. olyan fejjel, mint aki ezt mondja: "Hé, ő az én húgom, igaz, nem csípem, de akkor is az én falkába való, úgyhogy ha valami baja lesz, akkor atomokra csipkedem a bundád!" Ezt Repce cuki csóválással hálálta meg, majd szedte a tappancsait Botond után. Huba még egy két szúrós tekintetet vetett a tacskóra, aki ezután inkább odébb állt. Huba tipikus szájhős, de azért sokszor bejön ez a taktika...
Már az előzőekben is említettem, hogy néhány napja, közel 300 gyerek sétáltatta Botondot. Pontosabban mi sétáltattuk meg őket! :)
Indulás előtti vidámkodás :)
A program célja az volt, hogy a gyerekeket egy rövid, 2 órás sétára vigyük el, aminek a célállomásában segítőkutyás bemutatót tartsunk. A gyerekek nagyon élvezték, és természetesen én és Boti is nagyon jól éreztük magunkat.
Köszönjük a Bolyky Tamás Általános Iskolának a meghívást, máskor is szívesen Veletek tartunk! :D
Megérkezett Repce baba, kicsi családom legújabb tagja! Repce a Piperkőc kennelben látta meg a napvilágot. Így Katának és Gábornak köszönhetően Ő lett az Egyesületünk legifjabb terápiás kutya tanulója.
Repce egy csodálatos személyiségű drótszőrű magyar vizsla, akit a címben is látható "Nyugodt Erő névvel" illetett Gábor.
Baba korában részt vett a Carmen-stimulációban, hála Kata gondoskodó odaadásának. Valószínű, hogy ennek is köszönhető, hogy hihetetlen tanulási hajlammal van megáldva. Kölyök teszttel választottam a nyolc kiskutya közül őt. Gábor már a teszt előtt megemlítette, hogy szerinte a sárga kislány... Repce lesz a nekünk való. A teszt csak megerősített minket ebben, és valóban: kellően nyugodt, de nem retten meg a kihívásoktól, visszafogottan kíváncsi, határozott, de jól irányítható. Jól motiválható játékkal, élelemmel egyaránt.
Lassan két hete, hogy velünk van, és ezalatt az idő alatt nagyon sokat tanult, és tapasztalt, és persze elragadó természetének köszönhetően mindenki szívébe belopta magát.
Bár egyenlőre nehéz elhinni róla, hogy ő bizony drótos vizsla, erről egyenlőre csak a hátán kallódó néhány hosszabb szőr szár árulkodik, amit büszkén mutogatok, amikor valaki hitetlenkedve nézi drótosságát! :)
Van már neki tudománya is:
- Tökéletesen tud kérni! --- Leül az ember elé, és óóóóriási pupillájú szemekkel szuggerál, hogy célját elérje, ami lehet finom falat, egy játék, kis törődés, vagy csak egyszerűen ölben alvás kívánsága.
- Tud kérésre ülni!
- Tud kérésre feküdni! --- Imád fekve enni a tölthető dummyból, meg fekve inni....
- Tud PACSIT adni! --- Igen... ezt a műveletet kb. 2 perc alatt sajátította el.
- Tud apportozni! --- Apukája Apport Mániás, szóval ez várható volt. :) A teszten is tökéletesen visszahozta a papírgalacsint.
Jelenleg "Öleb"-ként ismerkedik a világgal, jól viseli a zajokat - ismeretlen tárgyakat, nem retten meg semmitől. Nyitott, és kíváncsi. És ami első perctől kezdve megfigyelhető: különlegesen vonzódik az emberekhez.
Repce egyik kedvenc játéka: elhozni a nagy labdát a kúszón keresztül :)
