2013. január 28., hétfő

Szombat reggel kutyaszemmel

2013. január 26.
06:36

Repce:
Végre reggel, kelnek anyáék. Persze én már régóta fent vagyok, mert ez a kedvenc napom! Na anya, igyekezz, vágd fel a virslit, és induljunk a suliba... siess már! Na jó... addig ide fekszem a lábadhoz, amíg szeleteled, hátha jön egy kis "csurranócseppenő". Ugye milyen Okkós vagyok?! Na jöhet az a vacak a hátamra, és induljunk... Nem bírom ezt a tétlenséget! Helló! Huba! Apa, az nem én vagyok, az a Huba! Nézz csak meg közelebbről, én vagy én, akire a hámot adtad az meg a Huba! Anya, akkor te figyelj! Összekevertetek... Ójajjj, Botond ne aludj, gyere már, véletlenül a Hubát szerszámozta fel apa!!!!
Na akkor ide ülök az ajtóba. Csak feltűnik a különbség! Na.. most hova mentek?! És én? Én???

Huba:
Nem, nem hallom, hogy csörög az óra... Persze, hogy díszpárna vagyok... Ne lökdöss anya, még alszom. Mit, hogy felcsempésztem magam?! Miket beszélsz?! Alapból fent voltam az ágyon. Oké! De csak mert tanulás illat jön a konyhából! Mi ez? Pfuj.. virsli... Ha szépen nézel, akkor talán megkóstolom... Csirkés?! Na neeee... Mindegy, lecsúszott. De lehet inkább sertés... reggel nem jó az orrom. Adj még egy falatot és megmondom én miből van!
Figyelj apa, nem tudom mit csinálsz, de ez nem az én hámom. Jójó, ülök már... hogy minek ez a nagy sietség... Repce menj odébb, mert túl közel van a fejed, és nem szeretem! Mondom, hogy told arrébb a fejed... most Huba úr megy a főnökékkel. :P Ne izgulj... nem fogsz senkinek sem hiányozni...

Botond:
Egy csontocska, meg két csontocska, meg három csontocska.. álomszép csontocska... Repce ne zaklass... nem játszom, gyere búj ide és aludj...

2013. január 16., szerda

Új tudományok: tárgytartás és csengetés

Tavaly októberben kezdtük el a csoportos terápiás kutya tréningeket. Persze előtte is sokat képződtünk, minden tagunk kijárta a megfelelő alaptanfolyamot. A kicsik kutyaóvodába, a nagyok pedig a helyi kutya iskola alaptanfolyamára jártak.
Már csak néhány hónap, és eljön a várva várt pillanat. Repce vizsgája. Már nagyon várom, hogy megmérettessük magunkat. Nem csak én, de Doni is le fog vele vizsgázni.

Na de nézzük mi jót tanultunk mostanában.
Hosszú gyakorlást követően sikerült megtanulnunk, hogy a tárgyakat ne csak visszahozza, hanem addig tartsa a szájába, még nem mondom, hogy Ereszd! Azt hittem sosem fogja megtanulni, pedig gyönyörűen apportozik... De végül olyan jól sikerült, hogy most már kérés nélkül is tudja, ha behoz, vagy föl ad nekem valamit, akkor leül vele a szájába. Pontosan ez volt a célom, hogy beleivódjon... mert így terápián is kényelmesebb, a gyereknek könnyebb elvenni tőle a tárgyakat.

Ki is próbáltam mennyire megy a dolog: velőscsonttal is működik :D


A következő mumus, a villanykapcsoló felkapcsolása volt. Őszintén szólva ez nem speciálisan terápiás kutya feladat, sőt! Viszont nekem Repce nem csak terápiás kutya, hanem "gyakorló alanya" a segítő kutya képzésnek. Szóval vannak plusz feladatok, amiket megtanítok neki.
Mivel elég magasan vannak a kapcsolóink és a segítő kutya kiképző szobánk csak tavaszra készül el, így szereztem egy elemes csengőt. Néhány napos tréning után sikerült a Bökd! vezényszóra megtanulnia, hogy ha megnyomja az orrával a kapcsolót, és a csengő is megszólal, akkor azért jutalom jár. Igazi "Pavlov kutyája" tesztnek bizonyult. A kapcsolót a konyhaszekrényre ragasztottam, így főzés közben Repce folyton csengetett, hogy essen már le néhány falatka arról a konyhapultról.



2013. január 5., szombat

Repce 9 hónapos

Repce épp ma 9 hónapos, és ezzel igazi kis tinédzser ördöggé változott. Ettől függetlenül most már szinte biztos vagyok benne, hogy sikerült olyan stabil alapokat lefektetni, amire élmény építkezni! :)
Hihetetlen belegondolni, hogy igazából még csak 7 hónapja van velünk. Annyi mindent átéltünk már...
Épphogy hozzánk került három napra elmentünk vele a Barátainkkal a nyaralójukba, többször járt velem a munkahelyemen szocializálódni. Utazott buszon hordozóba babakorában, és utazott nagyobbacskaként haltival a buksiján. Részt vettünk a Képzési Maratonon, kijártuk a kutyaovit, rengeteg egyesületi programon vettünk részt:
III. ParkFesztivál
I. Kékcsillag Családi Nap
Bemutató a Miskolci Egyetemen
Karácsony a Diósgyőri Lakásotthonban, hogy csak a legemlékezetesebbeket említsem.
Nagyon sokat tanult... erőssége, hogy nagyon szívesen és stabilan tartja a kontaktust a felvezetőjével, aki szinte bárki lehet. Eddig nem volt még olyan ember, akivel ne szívesen dolgozott volna. Hatalmas, és erős bizonyítási vágy, és megfelelni akarás buzog benne, mindez jókora humorral megfűszerezve. Igazán vidám, mindig bohóckodó vizslalányka... :) Ha valamit nem szívesen csinál (pl. hempizni valahogy nem nagyon szeret), akkor is megcsinálja, csak szó szerint nyafog hozzá. :) Az apport a mindene. Bármit visszahoz, felad... egyszerűen imádja. Nagyon szabálykövető, 2-3 alkalommal kértem, hogy tartsa a szájába az apporttárgyat (persze miután megtanulta tartani), azóta magától kérés nélkül, ha behozza leül elém és addig tartja még el nem kérem.
Lassan beérünk a célba... még néhány hónap és temperamentum vizsga. Addig viszont rengeteg munka vár még ránk, sok-sok közös képzés a többiekkel, de ilyen jó csapattal élmény tanulni.
A minap nézegettem a régi felvételeket, és az jutott eszembe, hogy készítek egy összeállítást Repce 9. hónaposságának emlékére. Nagy pillanatokat válogattam össze:
Az első közös hétvége, az első apportírozás, az első "különleges" tárgyak elhozása. Az első tárgykeresés, az első legszebben végrehajtott trükkök, az első házi vizsgánk legszebb pillanatai, a legpontosabban bemutatott engedelmességi feladatok... A legelsők, a legszebbek, a legkülönlegesebb pillanatok az elmúlt 7 hónapból, amit együtt átéltünk. (Lesznek felvételek, amiket már láttatok, de úgy gondolom így egyben igazán jó érzés végig nézni :)))) )


Köszönöm kiskutyám, hogy vagy nekem! <3

.


2013. január 4., péntek

Csodálatos 2012 - Reményekkel teli 2013

Először is engedjétek meg, hogy minden Kedves Olvasómnak, Barátomnak Boldogságos Új esztendőt kívánjak.
Az elmúlt egy hónapban nem jelentkeztem, mert igencsak felhalmozódtak a tennivalók - de semmiképpen sem szerettem volna kihagyni egy évösszegző bejegyzést.
Így 2013 első hetében még sokszor mereng az ember az elmúlt év történésein, már csak azért is, mert nem múlt el nyomtalanul. A "nyomok" a mindennapok főszereplői, és ha csak a "kutyázást" veszem, akkor is bőven tartogatott kedves mérföldköveket az elmúlt év.
Nézzük szép sorjában, mit adott nekem a 2012-es esztendő.

1. Botonddal elkezdtük a terápiás munkát, miután 2011. december 29-én sikeres terápiás kutya záróvizsgát tettünk. Két sikeres terápiás programot zártunk az évben, amely során igazi csodák születtek, és ami még inkább bebizonyította a módszer létjogosultságát számomra.



2. Megalapítottuk saját, önálló egyesületünket, a Kékcsillag Segítőkutyás Egyesületet, amely valódi kiscsillagként ragyogja be azóta is a szívem-lelkem. Nem csak azért mert az én "gyerekem", hanem azért is, mert látom a fejlődését, hogy egyre csillogóbb. Lassan, de biztosan bebizonyosodik, hogy azért mert barátok az egyesületi tagok, még stabil, intézményes rendszerben képes működni, ami nem csak biztonságot, de lehetőségeket is teremt a tagjainak.


3. Megszereztem a habilitációs kutyakiképzői végzettséget. A tanulmányok során rengeteget tanultam... sokat, többek között magamról is. Felfedeztem a hibáimat, amik nem hagytak kibontakozni. Megtanultam hinni... hinni, és cselekedni. Kérdezni, és elfogadni. Lépni, adni, ha szükséges vezetni, ha kell követni. Küzdeni, célokat faragni, tervezni, ütemezni... tiszta vicc, hogy ezért annyit kellett utazni. De megérte. Egy biztos, nem mindig az tud sokat, aki azt mondja magáról, és az is biztos (ezt mondjuk pedagógus lévén eddig is tudtam) nem feltétlenül tanul meg mindent az ember az "iskolapadban", még ha azt is sugározzák feléd, hogy az a "tuti", amit mondanak. A Lényeg Benned van, és abban a kíváncsiságban, ami arra ösztönöz, hogy menj utána dolgoknak, kérdezz, és tanulj, ne csak a saját, de mások hibáiból is. De nem szégyen ez, hanem kitüntetés. A lényeg, hogy nagyon sokat tanultam!
 

4. Megérkezett életem fő műve, a reménységem: Zöldmáli Málna "Repce" személyében. Tudtam, és ma is tudom, hogy ő az, akiben a legtöbb tudásom benne van. Ő az, akinél nem engedtem hibázni magam - legalább is nagyon figyeltem. Ő az, aki alanya annak a kiképzési programnak, ami igazolhatja az elméleteimet. Ő a nyitott könyv nekem , és én Neki a Bázis. Első perctől kezdve van egy rezgés köztünk. egy "köldökzsinór", egy energiaút. Mágnesei vagyunk egymásnak, és ez olyan plusz energiákat szabadít föl bennem, és benne is, ami csodálatos közös munkát eredményez.



5. Kiképzőként kezdtem tevékenykedni a helyi kutyaiskolában, ahol egy nagyszerű ovis csoport vezetője lettem. Csodálatos, kihívásokkal teli volt a tanfolyam, nem csak a tanítványaimnak, de nekem is. Újabb csodálatos emberek váltak az életem részévé, akik "vérbeli kutyások", és velük igazán élmény együtt kutyázni, képezni, kirándulni.



6. Nem hagyhatom figyelmen kívül - hiszen szerves része az életünknek - új otthonunk, amelynek kertje erdős-mezős tájra nyílik, ennek hála napi szinten tudunk kisebb-nagyobb sétákat tenni, ezzel hódolva szenvedélyünknek.



Köszönöm 2012.... Nekem csodálatos évem voltál. Sokat és sokszor fogom emlegetni ezt az évet, hiszen meghatározó időszak volt.
Meghatározó időszak, amiben meghatározó események voltak, olyannyira, hogy azok nyomait, és következményeit hordozza majd a 2013-as év, amely során Repce is terápiás vizsgát tesz, és vele is elindul a munka. Az én Csillagom pedig ontja Kék fényét, és reményeim szerint sok-sok rászoruló életét ragyogja majd be ebben az évben is.