Szombat reggel kutyaszemmel

2013. január 26.
06:36

Repce:
Végre reggel, kelnek anyáék. Persze én már régóta fent vagyok, mert ez a kedvenc napom! Na anya, igyekezz, vágd fel a virslit, és induljunk a suliba... siess már! Na jó... addig ide fekszem a lábadhoz, amíg szeleteled, hátha jön egy kis "csurranócseppenő". Ugye milyen Okkós vagyok?! Na jöhet az a vacak a hátamra, és induljunk... Nem bírom ezt a tétlenséget! Helló! Huba! Apa, az nem én vagyok, az a Huba! Nézz csak meg közelebbről, én vagy én, akire a hámot adtad az meg a Huba! Anya, akkor te figyelj! Összekevertetek... Ójajjj, Botond ne aludj, gyere már, véletlenül a Hubát szerszámozta fel apa!!!!
Na akkor ide ülök az ajtóba. Csak feltűnik a különbség! Na.. most hova mentek?! És én? Én???

Huba:
Nem, nem hallom, hogy csörög az óra... Persze, hogy díszpárna vagyok... Ne lökdöss anya, még alszom. Mit, hogy felcsempésztem magam?! Miket beszélsz?! Alapból fent voltam az ágyon. Oké! De csak mert tanulás illat jön a konyhából! Mi ez? Pfuj.. virsli... Ha szépen nézel, akkor talán megkóstolom... Csirkés?! Na neeee... Mindegy, lecsúszott. De lehet inkább sertés... reggel nem jó az orrom. Adj még egy falatot és megmondom én miből van!
Figyelj apa, nem tudom mit csinálsz, de ez nem az én hámom. Jójó, ülök már... hogy minek ez a nagy sietség... Repce menj odébb, mert túl közel van a fejed, és nem szeretem! Mondom, hogy told arrébb a fejed... most Huba úr megy a főnökékkel. :P Ne izgulj... nem fogsz senkinek sem hiányozni...

Botond:
Egy csontocska, meg két csontocska, meg három csontocska.. álomszép csontocska... Repce ne zaklass... nem játszom, gyere búj ide és aludj...