2011. december 29., csütörtök

Lezárult egy fejezet!

Elérkezett a Nagy napunk! Botond ma hivatalosan is terápiás kutya lett, én pedig terápiás kutya felvezető!
Tavaly márciusban kezdtük Botond képzését, Kapaló Évi mentorálása alatt.
A vizsgánk teljesen problémamentesen zajlott le, hárman (Kapaló Évi - Sonja, Kozup Sándor -Luca, Én - Botond) vizsgáztunk az Egyesülettől, és egy vizsgázó a Zöld Zebra Egyesülettől.
A vizsgánk helyszínét a munkahelyem biztosította (arlói Befogad-lak Családi napközi), ahol nyolc tündéri napközis gyerkőc vett részt a vizsgafeladatokban. Három kollégám segítette a munkánkat, akik teljesen önkéntes alapon jöttek el ma a vizsgára.
És itt szeretném megragadni a pillanatot, hogy most ne magunkról meséljek, hanem azokról az emberekről, akik nélkül, ez a nap nem jöhetett volna el!

Köszönöm Évi, hogy amikor "felfedeztél" minket minden szellemi támogatást megadtál ahhoz, hogy értékes tagjai lehessünk az Egyesületnek. Mindig is csodálni fogom azt a türelmet és alázatot, azt a gyöngéd figyelmet, és feltétel nélküli szeretetet, amelyet a terápiás munka során tanúsítasz.
Köszönöm, hogy az Egyesület nyitott karokkal fogadott, befogadott minket.... hogy a csapat szerves részévé válhattam.
Köszönöm Pirint Attila kutyakiképzőnek, hogy szaktudásával segítette, és egyengette utunkat, és mindig készséggel állt a rendelkezésünkre.... nagyon sokat tanultam Tőled!
Köszönöm a MEOE Ózdi Szervezetének, hogy képzési területet biztosított számunkra, ahol a közös képzések mellett, agility-, frizbi edzéseket tarthattunk.
Köszönöm a Julius-K9-nek, hogy felszereléseikkel támogatták a két és négylábúakat.
Köszönöm az ózdi Állatijó kisállat felszerelésbolt tulajdonosának, Kovács Krisztiánnak, hogy a legmerészebb kívánságainkat is megvalósított, beszerezte, megrendelte, leszállíttatta... :D egyszóval, hogy mindenben támogatott minket!
Köszönöm a Munkahelyemnek, Kollégáimnak, hogy örömmel fogadták a kutyás terápiát, mint módszert. Szabadidejükben eljöttek a vizsgánkra, hogy ott segítsenek ahol csak tudnak... Nélkületek nagyon nehéz lett volna!
Külön köszönet Ágnes Nővérnek, aki első perctől támogatta, hogy kutyák bevonásával történő fejlesztő foglalkozásokat tartsunk, és ehhez minden segítséget megadott, amit egy vezető megadhat.
Köszönöm a Napközis gyerekeknek, hogy olyan nagy szeretettel vették körül Botondot, a sok kacagást, a sok felejthetetlen élmény, ami által mind egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz! 
És talán aki az elmúlt 10 hónap árnyoldalát is megtapasztalta:
Hálásan köszönöm, az én Kedvesemnek, hogy elviselte, tűrte ezt a sokszínű, hullámzó időszakot, és mindenben támogatott minket.

Mennyi ember... egy közös cél... Hit abban, hogy egy négylábú gyógyíthat, hogy szükség van rá...
Mennyi ember...

KÖSZÖNÖM!

Drága Kiskutyám!

Sorszerű volt, hogy egymásra találtunk? Magamhoz vonzottalak, mint egy mágnes? Meglehet... De egyet tudok, most nagyon jó... Köszönöm, hogy vagy nekem!

2011. december 24., szombat

2011. december 18., vasárnap

A Temperamentum vizsga

Korán indult a napunk, és a pénteki, tavaszias napsütésnek szombat reggelre nyoma sem volt... Szakadó esőben indultunk Egerbe. Egy kis kitérőt tettünk, mielőtt a vizsgahelyszínre értünk volna, ugyanis be kellett még mennünk az egyik gyakorló helyünkre, az Autista Alapítványhoz a kerekesszékért és a mankóért, amik vizsga kellékek voltak.
A vizsgának a RÉV  biztosított helyszínt, így az Alapítvány után rögtön indultunk is oda. A vizsgabizottság késett egy kicsit, de miután megérkeztek nagyos szervezetten el indult a vizsga. Megvolt ki, ki után következik. Minden páros egyenként végig csinálta a vizsgát. Nyolc kutya-gazda páros volt, ebből öten vizsgáztunk az egyesületünkből, ketten a NEO Segítőkutya Egyesülettől, és egy páros a Zöld Zebra Egyesülettől.

Harmadikként került ránk a sor. Botond egész reggel gyönyörűen figyelt rám, minden rezzenésemet követte. Tetszett, ahogy rám volt hangolódva, és azt is éreztem, hogy ez nagyon jó lesz így. (Azt hiszem jó ötlet volt megfogadnom Pirint Attila kiképző tanácsát, hogy a vizsga előtti napon pihentessem Botondot, mert akkor sokkal szívesebben fog dolgozni.)
Az előző napokban sokat görcsöltem a vizsga miatt... fájt a hasam, alig ettem... Az államvizsga nem viselt meg ennyire, de tudtam, hogy ennek nem erről kell szólnia! Ezt szeretnünk kell, élvezni a vizsga minden percét! Hiszen ez csak nekem nagy megmérettetés, neki ez csak játék... Legalábbis én így szerettem volna. Hála a kedves vizsgabizottságnak, akik vidámságukkal folyamatosan oldották a hangulatot, mire az első feladathoz kerültem, már csak Bobóra figyeltem, vagyis ránk. Az eső esett, de ez egyáltalán nem zavarta őt. Egyedül a fekszikre nyomott néhány fekvőtámaszt a csupaszhasú, nem esett jól neki a vízbe feküdni, de végül szépen lefeküdt. A helyben maradása volt a nap fény pontja. Egy kedves cicó éppen úgy döntött, hogy megzavarja Botondot és átlibben a mellettünk lévő kerten. Persze Botika észre vette, és szúrós tekintettel nézte végig, ahogy elsétál a cica, de természetesen nem mozdult meg, rám nézett, és szépen végig ülte az egy percet.
Minden idegennel nagyon kedves volt, nagyon örült az embereknek. Az apportot nagyon szerette, az élelem megtagadása is nagyon jól sikerült. Az "állásinterjú" alatt, a "véletlenül" elé eső szalámis szendvicsre rá se mozdult, nekem pedig még csak felé sem kellett néznem. :D
A fenyegető megközelítős feladatnál majd kiugrott a bőréből örömében. A vizsgabizottság azt mondta, hogy még sosem láttak kutyát így reagálni, ennyire örülni.
Mind a 12 vizsga feladatunk jól megfelelt lett, így a vizsgánkra összesítve is Jól megfelelt minősítést kaptunk.
Így most már hivatalosan is alkalmasak vagyunk erre a munkára. Hihetetlen boldogság ez nekem, hiszen nagyon nagy munka van ebben. És lesz is még, hiszen ez nem egy állapot, és nem is marad az... ez egy végeláthatatlan folyamat, amiben folyamatosan kell tanulni és fejlődni. Ami a legszebbé teszi ezt, hogy mind a ketten szeretjük csinálni, ő is, és én is nagyon élvezem, és talán ez a legfontosabb!



Itt vannak az Ünnepek, hamarosan Karácsony. Viszont nekünk még tartogat egy kis munkát a 2011-es év! A két ünnep között jön a terápiás vizsga második fordulója, ami már egy konkrét terápiás foglalkozás formájában valósul meg.

Nehéz megfogalmazni mit érzek... 2010 májusában jött egy kis vizsla az életembe. Szó szerint az utcáról, egy röpke óra alatt dőlt el, hogy lesz még egy kutyám, még egy vizsla... Már annak is örültem volna, hogy ha sikerül egy jól szocializált ebet faragni belőle, de ezt akkor nem hittem volna!
Szép évet tudhatunk magunk mögött, és még nem ért véget!

2011. december 13., kedd

Hideg ellen gyapjú kabát

Itt a tél, és a fiúk fáznak... ráadásul a vizsga első fordulóján kinti feladatok is vannak, ahol a legjobban az engedelmes résznél fázik Boti. Bízom benne, hogy a gyapjú kabátka legalább annál a feladatnál rajta lehet majd! :D
 Fiúk kabátban (Még hiányoznak a zöld betétek, hogy igazán vadász kabátos legyen! :))

Huba

2011. december 11., vasárnap

VISSZASZÁMLÁLÁS - 6 nappal a vizsga előtt

Beindult a visszaszámláló órám... hat nappal vagyunk a vizsga előtt, és be kell vallanom ez ma különösen nagy stresszt okozott. Nem is tudom.. talán ma szembesültem azzal, hogy már egy hetem sincs és itt a vizsga.

Sokszor írtam már, hogy Botika nagyon érzékeny... és bizony ez azt jelenti, hogy olyan nekem, mint egy ragyogóan tiszta tükör. Amit érzek, ami bennem van, azt tökéletesen visszaadja. Sőt! Azt hiszem fel is nagyítja! Kimentünk ma gyakorolni, Apafej és Huba is velünk tartott. Botond nem volt olyan rossz, de magasan az én elvárásaim alatt teljesített. Elvonta a figyelmét Huba és Apafej apportozása, (mondjuk 10 méterre játszottak tőlünk, de azért mindent megcsinált Bobó, csak nem úgy figyelt rám, ahogy elvártam...) A járó kelőket is figyelgette... Összességében pont olyan volt mint én. Én sem tudtam eléggé rá hangolódni. :( Ilyenkor szoktam azt gondolni: Jobb lett volna el se kezdeni a gyakorlást... de akkor meg amiatt lenne bűntudatom! :D Ami jó hír, hogy pulcsiban nem fázik már Boti, és gyönyörűen lefekszik.

A nap jelszava: TÜRELEM

2011. december 7., szerda

Kutyás Mikulás a BEFI-ben, és orvosi vizsgálatok

Tegnap Botond és én osztottuk a munkahelyemen a szaloncukrot. A gyerekek imádták Bobót a Mikulás sapiban, és a kollégák is megjegyezték, hogy hihetetlen mennyit tűr ez a kutya. Botond meg boldogan ugrabugrált a pulcsiból eszkábált puttonnyal a szájában! Persze az óránk nem maradhatott el, pontosabban a múlthét pénteki elmaradt óránkat pótoltuk be. A játékos feladatokon kívül elolvastuk a Botodon kedvenc labdájáról szóló mesét, körbe, párnákon ülve, úgy hogy közben Botond középen feküdt.

Az óra után kimentünk egy kis pihire, és ekkor Botond jelzett, hogy neki most nagy dolga van. Már jó két hónapja kérésre intézi el nagy és kicsi dolgát is, elég csak kimondani, hogy "pisikaki", és már indul is. Már azt is tudja, hogy ugyan összeszedem a végterméket, de ennek ellenére a nagy dolognál mindig elvonulunk a kert egy kihalt sarkába, ahová sosem megy senki. Itt ért a meglepi, bizony egy kis hasmenés. Megijedtem... ugyanis pont másnap (azaz ma) vittük volna állatorvoshoz  a második körhöz szükséges vizsgálatok miatt, és bizony így abszolút tehetetlennek éreztem magam. Gyorsan hívtam Apafejet, hgy munka után jöjjön egyenesen, így nem maradhat velem Bobó... Közben járt az agyam, mi történhetett?! A kedve jó, az étvágya is, vidám... iszik... Persze 5 perc sem kellett hozzá, hogy a fejemhez csapjak! A reggeliére tettem egy kis lazacolajat, amiről teljesen elfelejtettem, hogy régebben is meghajtotta. Hubának semmi baja tőle, de Botond valahogy érzékenyebb rá. Úgyhogy rögtön tudtam mi a ludas, és azt is hogy semmi egészségügyi gondja. Mára minden rendben is van vele, már megfürdettem, készülünk a dokihoz. Sajnos én nem tudok vele elmenni, mivel dolgoznom kell délután, így Apafej az aki elviszi a vizsgálatokra.
A következő vizsgálatok várnak rá:
  • bélsár (széklet) vizsgálat – paraziták jelenléte és bakteriológiai tenyésztéses vizsgálat, különös tekintettel a szalmonellára 
  • szőr vizsgálat - külső élősködők, gombás fertőzöttség jelenléte 
  • toroktampon – bakterológiai tenyésztés ( Streptococcus, Staphylococcus, MRSA! ) fertőzésre
  • diszplázia szűrés
Nagyjából ennyi, meg persze a szokásos féreghajtás, spotonos bolha és kullancs riasztó, na meg a veszettség elleni oltás és  a kombinált is pont most jár le. Szóval még azok is....

Ami viszont jó hír, hogy már meg van az első, sőt a második kör vizsgabizottsága is.  Az első körünk december 17-én lesz, 10 órától, a második december 29-én. Már annyira várom!

Az első körig már csak bő egy hét... Lassan révbe érünk! :)

2011. december 2., péntek

Kutyás színjátszó

Csütörtökönként én szoktam vezetni az órákat, mint pedagógus, és valamelyik egyesületi társam jön a kutyájával terápiázni. Tegnap azonban nem így jött ki a lépés. Már napok óta tudtam, hogy ezen a héten csütörtökön nem fognak tudni jönni, de az órát ugye nem lehet elhagyni, mert egy alkalom kiesése, nagyon sokat jelent a gyerekeknek. Ráadásul ez a nap a hét fénypontja, szóval be kellett vetni a "kényszermegoldást".  Én voltam a pedagógus és a felvezető is egy személyben. Ráadásul egyedül voltam az épületben, és bizony szerénység nélkül mondhatom, hogy jelesre vizsgáztunk!
Tökéletesen viselkedett Bobó, gyönyörűen maradt a helyén, hiába hívogatták a gyerekek, amíg én a papír ügyeket intéztem el. A gyors adminisztráció után jött a foglalkozás.  Anyanyelvi és matematikai alapképesség
fejlesztő óránk volt. Amíg a gyerekeknek magyaráztam a feladatot, Botond szépen ült mellettem. Talán az egyetlen bajom, hogy hajlamos önállósítani magát, hogy interakcióba léphessen a gyerekekkel. Ez úgy jelentkezik, hogy feladat közben fogja magát és egy-két puszit oszt, vagy épp simit kunyerál. Ez jópofának és kedvesnek tűnik, de azért nagy figyelmet igényel, hogy kordában tartsam túlcsurduló gyerekszeretetét. Azt hiszem ezen kell faragni az elkövetkező egy hónapban.
Aztán jött a nap fénypontja. Legalábbis számomra. És persze az aggodalmam... A kutyás órát, egy nem kutyás óra követett, amivel a legnagyobb gond az volt, hogy a kutya az ott volt. Persze vittem a boxot, és gondoltam, szépen bezárom bele Bobót, ő alszik, mi drámázunk. Ez azért álomszerű elképzelés volt, mert ugyan két hete a boxban alszik, de még sosem zártam bele. A 18 fős gyereksereg megérkezett, Bobó meg mindenkinek örült. A gyerekek közül már nem mindenki örült Bobónak, de ez várható is volt.  Voltak olyan tanulók, akik már ismerték őt, voltak akik meglepődtek, de ennek ellenére a boxba zárás meghiúsult. (Csak is miattam, mert nem gondoltam hogy helyes lenne egy gyönyörűen végig dolgozott óra után szeparációval büntetni a kutyát...) Így pórázra tettem Botondot, így az a gyerek aki szeretett volna vele megismerkedni, az kérhetett tőle valamit. Egy újabb különleges képesség bontakozott ki a szemem láttára. Botond nagyon szereti a gyerekeket, ez sosem volt kérdéses... De ezen fölül tiszteli is őket. Jutalmazás nélkül is bármit megtesz nekik, bár ez még mindig nem egy nagy dolog. Ami lenyűgözött, az az volt, amikor az egyik kislány nem merte neki odaadni a jutalomfalatot, és oda dobta elé. Botond nem nyúlt a falathoz, viszont felvette a kislánnyal a szemkontaktust. Türelmesen nézte, várta az utasítást. Erre még két gyerek dobott neki falatot, és ő rezzenéstelenül ült. Nem nézett rám, nem várt tőlem megoldást, engedélyt, a gyerekeket figyelte. Mindezt türelemmel, fegyelmezetten. Erre a kislány óvatosan odanyúlt a falatért, ami a kutya két mellső lába között volt, Botond végig követte a kislány mozdulatát, higgadtan, fegyelmezetten. Rám nézett a kislány, odaléptem kinyitottam a gyerek tenyerét és közösen odaadtuk a kutyának a falatot. Soha, de soha nem vette el Botond senki kezéből a falatot olyan finomsággal és gyengédséggel, mint a kislány kezéből. A kislány csak mosolygott örömében, és utána még több jutit is adott a tenyeréből. Az ismerkedés után, Bobó önszántából elvonult a boxba, befeküdt és végig aludta bent a próbánkat.
Büszke voltam rá... Mindig tud kellemes meglepetéseket okozni. A gyerekek nagyon élvezték, hogy egy kutyus is ott van. A olvasópróba különösen csendesen zajlott, nem csak egymásra figyeltek jobban, de arra is, hogy Botondot fel ne ébresszék! :)

(Fotó sajnos nem készült, de az hiszem érthetőek az okok, hogy miért... :) )