Napjainkban sajnos már nem nagyon elterjed a kutyák szociális tanulással való képzése. Pedig ki nem hallott még olyan történetről, hogy a juhász a kiválóan terelő kutyája mellett tanítja a fiatal tanoncot, hogy a kölyök ellesse a terelés fortélyait a idősebb egyedtől. Az ELTE Etológia Tanszék munkatársai közel egy évtizede vizsgálják a kutyák szociális tanuláson alapuló képezhetőségét, mely során többször bebizonyosodott a kutya képes az embertől, és kiemelkedően képes a fajtárstól tanulni.
Magyarországon a KEA (Kutyával az Emberért Alapítvány) etológusa, és vezetőkiképzője, Dr Gácsi Márta rendszeresen alkalmazza ezt a módszert a segítő kutyák képzése során.
A módszer lényege:
A tanonc többször végig nézi, ahogy egy kiválóan dolgozó felnőtt egyed elvégzi a feladatot, és a helyesen végrehajtott művelet után a kiképző kitörő örömmel, és hatalmas dicsérettel jutalmazza a végrehajtást. Amikor a kölyökben már buzog a tettvágy, akkor (és csak akkor) elengedi a segítő aki addig a kölyköt a nyakörvnél fogva tartotta, és hagyja, hogy a kölyök végrehajtsa a feladatot, majd jöhet neki is a dicséret (üdvrivalgás).
Ha esetleg nem sikerül a tanoncnak, akkor nincs baj, egyszerűen újra kezdik a műveletet a felnőtt egyeddel.
Talán pepecselő munkának tűnhet, de amit a kölyök a fajtárstól megtanul, az mélyen beleivódik a viselkedésrepertoárjába. Természetesen mint minden módszernek ennek is van negatív oldala. És itt igazából nem is beszélhetünk a módszer negatívumáról, hanem magának ennek a viselkedésformának a hátulütőiről.
Hiszen nem csak az pozitív viselkedésformákat képesek egymástól ellesni, hanem a rossz szokásokat is hamar átvehetik egymástól. De természetesen itt is hathatunk a fiatal egyedre. Hiszen, ha a idősebb egyedet esetleges negatív viselkedését tiltjuk, akkor azzal meg tudjuk mutatni a fiatalnak, hogy mit NEM LEHET!
Amikor Botond hozzám került, akkor nem sok vadász ösztön volt benne... legalábbis nem volt felszínre hozva. Az orrát szinte egyáltalán nem használta, nem állta a vadat, és nem is kereste.
Huba köztudottan mestere eme folyamatoknak, és mivel Botond a kirándulások során követte őt mindenhova, hamar megtanulta a fent említett helyzeteket. Már ekkor felmerült bennem, hogy ezt a módszert én bizony alkalmazni fogom. Így tanulta meg Boti a behívást, a helyben maradást, és még sorolhatnám...
Biztosan emlékeztek a zokni lehúzás tanítására. Az ugyan nem teljesen fedi a szociális tanulást, hiszen ott Huba azt nézte végig, hogy Botond a klikker/jutalom módszerrel hogyan tanulja meg lehúzni a zoknit a lábamról, de ennek ellenére mégis megfigyeléssel sajátította el Huba a folyamatot (erről bővebben
itt olvashatsz).
Repce is remek megfigyelő!
Eddig az apportozást nem tanítottam neki, ugyan a zsák (élelemmel tölthető dummy) elhozása valamennyit alapozott nála.
A mai tréning célja nem volt más, mint az, hogy Repce a különböző tárgyakat a szájába vegye, és azzal induljon el... (lehetőleg felém...)
Sok magyarázatot nem szeretnék a tréninghez fűzni, inkább mutatom képekkel az eredményt!
Huba kulcsot apportoz
Botond kulcsot apportoz
Repce kulcsot apportoz
Botond kosarat apportoz
Huba kosarat apportoz
Repce kosarat apportoz
Úgy gondolom a képek magukért beszélnek. A módszer működik, ahogy azt régóta tudjuk, és tudták az őseink, akik az idősödő, de kiemelkedően dolgozó vadász, és juhász kutyáik mellé "osztották be" a fiatal tanuló kutyát.
A másik mai leckénk Repcével az élelem megtagadás tanulása, tökéletesítése.
Egy folyton éhes kiskutya esetében ez kemény kihívás. Napok óta gyakoroljuk. Ma eljutottunk oda, hogy már az elé dobott ételhez sem nyúl hozzá, és ha az utcán szimatot fog, és mondom neki, hogy NEM!, akkor ott hagyja, nem veszi fel. Természetesen mindezt pórázon, és mondanom sem kell, a jelenlegi állapot még korántsem a teljes feladat, inkább csak részfeladata az élelem megtagadásnak.
Falatokkal a lábán - ez bizony nagy kihívás egy folyton éhes, 13 hetes kiskutyának
