Eb-adta Élet: Repce 3 hónapos

Repce 3 hónapos lett. Egy hónapja boldogítja, színezi, értelmezteti újra mindennapjainkat. Egy vizslával szép az élet, kettővel gyönyörű... hárommal... Szóval nem lehet unatkozni! Pláne, ha a harmadik egy tűzről pattant kisleány, akit minden érdekel, aki mindent fel akar fedezni, aki mindent meg akar kóstolni. Apropó, kóstolni!
Vasárnap szokásos vasárnapi ebédhez készülődtem. Mivel a konyhában nagyon meleg volt, így a szobában ebédeltünk. Megszoktam már, hogyha bármilyen élelmiszert a szobában, akár az ágyon a fiúk mellett hagyok, akkor az érintetlenül ott is marad. Szokás hatalma... kiindultam savanyúért, és nem kellett hozzá fél perc sem, kétségbeesett fejjel rohantak utánam a fiúk. Nem nagyon értettem mi ez az izgatottság, de amint beléptem a szobába láttam az OKOT! Repce kétpofára gyűrte magába a rántott húst, és csak azt... a rizs nem kellett neki. Jót mosolyogtam magamon... és el is döntöttem magamban, a következő leckénk az élelem megtagadás lesz.
Egyébként nagyon ügyes a kislány. Imád dolgozni, amolyan kis pedáns, stréber tanuló. Van, hogy a fiúkat is lepipálja, főleg Hubát, a nyugdíjas fektetés miatt. Mire lefekszik Huba, ő már rég fekvésben várja a falatot.
Ma reggelre be is érett az első közös képzés. Eddig ugyanis főleg külön gyakoroltam Repcével, egyszer-egyszer a fiúk jelenlétében, de ma próbáltam meg először, hogy a három kutyát egyszerre képzem. Repce most már elég stabilan tud fektetésben helyben maradni - természetesen azért elkél némi motiváció.
Tehát ma reggel ő is jöhetett a fiúk tréningjére, és nagyon komolyan vette ezt a kitüntetést.
A tréning menete a következő volt: miután minden eb elintézte kis és nagy dolgát, egy kellemes, árnyékos helyre fektettem mind a hármat, és helyben maradást kértem tőlük. Vissza-vissza mentem megerősíteni őket jutalomfalattal, és közben egyre távolabb cikáztam a parkban. Majd visszamenetem, és pórázra vettem Repcit. egy kis bázisozás után engedelmes következett. Ültetéssel, fektetéssel, helyben maradással. A forgások, a hátraarc még inkább bázisra emlékeztet, de szépen követ, ritkán kalandozik el. A feladatsor végére visszamentünk a fiúkhoz, Repcinek és Botondnak helyben maradás, következett Huba. Botond és Repce szépen helyben maradtak, még Hubával gyakoroltunk, pedig szándékosan közel mentem hozzájuk. Botond nem okozott meglepetést, Repce annál inkább. Békésen feküdt a nagytesója mellett. Valószínűleg ez volt a siker titka... Látta, hogy mit tesz Boti, és miért kap jutalmat... hát igen, éljen a szociális tanulás!!! (Bár csak a jót tanulnák meg egymástól :D )
Repce és Bobó egyre többet játszanak. A játék most már nem csak kergetőzésből áll, hanem birkózásból is. Ami úgy néz ki, hogy Botond a hátán, Repce pedig Bobó mellkasán őrjöng. Kellemes látvány! Huba egyenlőre még nem tud vele mit kezdeni.. túl kicsi még a játékhoz... ő szívesen kergetné, néha ugatva hívja játszani, de Repce inkább Botondhoz húz. VISZONT most már Huba nyelve is potenciális célpont lett. Ugyanis ha a fiúk lihegnek, akkor Repce mindig megpróbálja a nyelvüket levadászni, és megfogni...