Rólunk

Szűcs Nikoletta vagyok, hivatásomat tekintve tanító, és okleveles habilitációs kutyakiképző. Gyermekkorom óta imádtam az állatokat, főleg a lovak és a kutyák varázsoltak el. Szívem mélyén mindig is tudtam, hogy egyszer állatokkal fogok dolgozni. Mezőgazdasági tanulmányaimat befejezve komoly döntés elé kerültem. Akkora ugyanis már éreztem magamban az erős érdeklődést a pedagógia iránt, de a kutyák iránti elhívatottságom még mindig nagyon meghatározó volt. Végül döntöttem, a tanítói pályát választottam, és mellette megkaptam életem álomkutyáját, Hubát a rövid szőrű magyar vizslát. Ebben az időben voltak az első próbálkozásaim, hogy a két szenvedélyemet a tanítást és a kutyákat hogyan is tudnám egy ösvényre terelni. Ekkor találkoztam a kutyás terápiával, amiről hosszas tájékozódás után lemondtam. A legközelebbi alapítvány is több száz km-re volt tőlünk, és az akkori tudásomat felmérve, nem éreztem magamat késznek arra, hogy ilyen távolságból belevágjak a képzésbe. Huba képzése ennek ellenére a "családi kutya képzés" jegyében telt. 2010 májusában azonban új, sorsfordító esemény történt velünk. Hozzánk került Botond (előző helyén Beni), a 6 hónapos rövid szőrű magyar vizsla, akinek a legkülönlegesebb tulajdonsága az emberekhez fűződő leírhatatlan mértékű vonzalom volt. Ekkorra már bőséges szakkönyv elolvasása, tapasztalat állt mögöttem, ezáltal a képzése a kutyapszichológia és pozitív megerősítés, valamint a magas szociális képesség fejlesztésre épült. A kiskutya ugrásszerű fejlődést mutatott, holott 6 hónapos koráig minimális foglalkozást kapott.
2011. februárjában lépett velünk kapcsolatba a "Mondjunk mancsot!" Terápiás és Segítőkutyás Közhasznú Egyesület munkatársa Kapaló Éva, hogy közös kutyás programot szervezzünk, méghozzá egy kutyás kirándulás formájában. Ez egy újabb sorsszerű, és döntő pillanat volt, hiszen néhány találkozás után Botond tesztelését javasolta, mivel első benyomásra alkalmasnak találta terápiás kutyának. A teszteket nagyon jól teljesítette, és ezzel megpecsételődött a jövőnk.
Elindult Botond képzési programja. Konferenciákon vettünk részt, csapatépítő tréningen képződtünk, sorra jöttek az egymásra épülő képzési modulok. Engedelmes, szociális képesség fejlesztés, zajszínt és egyéb ingerek tűrésének az emelése mind-mind pozitív megerősítéssel. A befektetett munka meghozta az eredményét.
2011. december 29-én Botond letette a terápiás kutya záróvizsgáját, ezáltal hivatalosan is segítő kutyává vált, én pedig terápiás kutya felvezető lettem.
2012-ben elvégeztem az OKJ Habilitációs kutyakiképzői szakképzést, és megalapítottuk a Kékcsillag Segítőkutyás Egyesületet, ahol mint alelnök, kiképzésvezető, és terápiás kutya felvezető tevékenykedek.
Időközben a munkahelyem élénken kezdett érdeklődni a kutyás terápia, mint pedagógiai módszer iránt. A vizsgánkat megelőzően komoly pedagógia munka vette kezdetét, egy olyan program kidolgozására, amely több oktatási célt szem előtt tartva segíti a tanulási problémával küzdő, hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását.
Észre sem vettem, de az Álmom körvonalai megjelentek a hétköznapjaimban. A két szenvedély, a tanítás és a kutyák iránti elkötelezettség, egyszerre, egy helyen találkozott, és vált az életem részévé.

Munkámat mindig, minden helyzetben támogatja és segíti a párom, Marcinkó Donát, aki tanítóként ugyancsak elkötelezettje a állatokkal asszisztált pedagógiai munkának.
Jelenleg Tücsök terápiás kutya képzési programjában dolgozik velem.

 

 

Célunk, hogy népszerűsítsük a terápiás kutyákkal végzett pedagógiai munkát, és feltárjuk jelentőségét, alkalmazhatóságát a közoktatásban.