2012. december 2., vasárnap

Repce a Miskolci Egyetemen

Épphogy kijárta Repce az óvodát, máris egyetemen találta magát...  Szerencséjére csak bemutatózni mentünk a Miskolci Egyetemre, hogy a hallgatói mentorprogramban résztvevő egyetemisták és az általuk mentorállt hátrányos helyzetű általános iskolás gyerekek számára egy felejthetetlen játszóházat varázsoljunk az egyetem falai közé.
Bár Repcének annyira tetszett a dolog, hogy lehet szívesebben járna oda, mint a terápiáskutya-suliba.
Luca kutya és Sanyi jött velünk, na meg Apafej fotózni.
Hamarabb érkeztünk az egyetemre, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket. Hiába péntek délután, a parkoló tele, és nagy jövés-menés fogadott minket. Mindenhol javában tartottak az előadások, így a szüneten lévő hallgatóktól a lehető legtöbb simogatást begyűjtötte Repce.
Itt jegyezném meg, hogy nagyon sokat változott a kisasszony. Hihetetlenül nyitott minden emberi kontaktusra, amivel persze eddig sem volt gond, de az esetek többségében kúszva, a hasát mutogatva ment oda az idegen emberekhez. A mostani bemutatón sokkal felszabadultabb volt, ugyan nagyon kedveskedően közeledett, de inkább már csak közel ült az ismeretlenhez, pacsit osztogatott, és élvezte a simogatást.
A gyerekek gyűrűjét is nagyon jól viselte, olyan fejet vágott, mint aki azt mondja: "Anya, ugye milyen ügyes vagyok?! Csak nyugodtan fekszek, hagy simogassanak, nem túrom senkinek sem a kezét, hogy van-e benne falat... csak fekszem békésen... Jól csinálom?"
Mindent, szépen megcsinált, amit kértem tőle, csak ugyebár még nagyon kölyök... :) Viccet csinál mindenből, dobálja az apportot, és izgatottan várja, hogyha feladathelyzet van, hogy mikor dolgozhat már. A szobrokat viszont nem értette... "Mik lehetnek ezek a fura emberek, akiknek betontestük van és fura fejjel vigyorognak... " Hamar összebarátkoztattam vele a szobrokat, ezt követően meg mindig meg akarta őket nyalni... ha elmentünk a szobor mellett megpróbált felágaskodni, hogy megnyalhassa a fejet... Természetesen nem hagyhattam, hogy szobrokat nyalogasson :).
Aztán az is furcsa volt neki, hogy a bemutató közben jöttek-mentek az emberek (hallgatók), akik meg-meg álltak csodálni az ügyes kutyákat. Repce ilyenkor megállt és ő is nézte a hallgatókat: "Na mi van? Mit nézel? fejjel, aztán, "na jól van, nézhetsz, de akkor legalább adjál nekem jutit..."
Persze nem kalandozhat el munka közben, hiszen ezt a vizsgán is nézni fogják, így nem hagytam, hogy nézelődjön, aminek ő kifejezetten örült, hiszen ha rám és a feladatra figyelt, akkor jött a falat.
A gyerekek nagyon élvezték a bemutatót, persze a kutyák is, jól el is fáradtak. Büszke voltam Repcura, nagyon szépen teljesített. A napra az tette fel a koronát, hogy a bemutatót követően még 10-15 percig beszélgettünk a lépcsőfordulóban a mentorok vezetőjével, és ezalatt Repce a lábam mellett lefeküdt és békésen elaludt. Pedig az emberek jöttek-mentek, nyílt a liftajtó, csapódtak az ajtók, de őt mindez kicsit sem zavarta. Tehát nyugodt... nem stresszel, hiába az új környezet. :)))




2012. november 10., szombat

Szaporító vs. Tenyésztő



Sokan ismernek meg az utcán, sokan a közösségi oldalakon, és sokan a különböző fórumokon. De csak akkor, ha vizsla is van mellettem… Hozzám tartozik, ő az életem. Egyre többen keresnek meg ismeretlenül is, ha gazdátlan vizslának keresik az „igazit”, vagy ha vizsla vásárlás előtt állnak, „mert ő vizslás, majd ő segít…”.
Az ilyen beszélgetések során gyakran felmerül a „Honnan hozzak kiskutyát?”, „Mi a különbség a tenyésztő és a szaporító között?” „Miért lehet 3000 Ft-ért és 130.000 Ft-ért is kapni vizslát?!” És sorolhatnám még azokat a kérdéseket, amikre jöhetnének a demagóg válaszok.
Ehelyett úgy gondoltam leírom a saját tapasztalataimat, lehet, hogy az többet segít annak, aki kiskutya vásárlás előtt áll.
Természetesen szeretném leszögezni, hogy bármely fajta beilleszthető a VIZSLA szó helyére.

A vizsla az vizsla, vagy nem?!

Szerencsés ember vagyok, mert van három csodálatos négylábú barátom. Ők teszik az életemet teljessé. Lassan két éve, hogy a hobbikutyázás átalakult „munkakutyázássá”, belekóstoltam a segítőkutya kiképzésbe, és azóta megszállottja vagyok.
Mind a három kutyám magyar vizsla.
Huba 6 éves, és valódi hobbi kutyaként került hozzám. Tipikusnak nevezhető hozzáállásom volt akkoriban: nem akarom tenyészteni, nem akarok kiállításozni, kell egy kutya, kivel lehet nagyokat sétálni, kirándulni. Nem kell, hogy törzskönyves legyen, és lehetőleg ne legyen drága megvenni, mert mint minden magyar állampolgárnak, kevés a fizetésem.
Tipikus ugye?! Az... Megérkezett a kutya, aki 14 hetes volt, túl a korai szocializációs szakaszon (akkoriban erről sem tudtam túl sokat… kb. 12 hetes korig tart, és ami ebből kimarad, az szinte pótolhatatlan, ami trauma éri az szinte kitörölhetetlen…)
Szóval ott volt velem a 14 hetes kajla, sérülésekkel teli (a két nagy németjuhász tette, akikkel egy udvarban volt), de cuki volt és az enyém. A sérülések mellett tele volt szegényke férgekkel is, ami az első oltás (mert mi oltattuk be először) után kapott féreghajtótól produkálta. Alig tisztultak ki a férgek jött a véres széklet, amit a bélgyulladás okozott… Ekkor röpke egy hónap után 20-30.000 Ft körül tartottam. De ürültem, van egy kutyám, és innentől kezdve legyen vele bármi, az én felelősségem. Az akkori legjobb tudásom szerint tanítgattam, olvasgattam vizslás könyveket. Jöttek az első problémák (nem jön vissza, feleszik mindent az utcán…) és egyre több szakkönyvet olvastam el. Félt az idegen kutyáktól… gyakran fájlalta a lábait.
Nagyon sovány volt, a férgek tönkre vágták a bélrendszerén, nem tudott rendesen felszívódni a tápanyag, hiába adtam neki a legjobb tápot, étrend kiegészítőt.
Ekkor lettem dühös… méghozzá magamra. Én egy tanult ember vagyok, hogy lehettem annyira buta, hogy nem vizsgálódtam jobban körül, honnan is hozok kutyát?! Hiszen nem lehet kicserélni, visszavinni, hogy túl sokat betegeskedik, problémás, stb. Ekkor kezdett letisztulni a kép. És rádöbbentem, a gépezet része lettem. Támogattam a szaporítást, és most áldozat vagyok. Vagy én is bűnös?! Kavarogtak bennem a gondolatok és elhatároztam, többet ilyet soha. Csak onnan jöhet hozzám kutyus, ahol minden körülmény egyértelműen tisztázott. Ekkor már sokkal több kiadásnál tartottam, mintha egy remek felmenőkkel megáldott törzskönyves kutyát vettem volna magamhoz. Az állatorvos jó barátunk lett, sokszor adott kedvezményt, vagy egy-egy kezelésért pénzt sem kért… tudta, hogy nem vagyok rossz ember, hiszen látta rajtam… Én meg tudtam: felelőséggel tartozom érte…


Saját bőrön újra, meg újra…

Miután saját bőrömön tapasztaltam meg milyen a „zsákba kutya”, miért is ne estem volna bele újra a saját hibámba. Ekkor már sokan ismertek, milyen megszállott kutyás vagyok. Egy kedves ismerősöm keresett meg, hogy van egy 6 hónapos kan vizsla, akinek családi okokból gazdát keresnek. Mondtam, hogy ok, szívesen segítek felvenni a kapcsolatot a fajtamentőkkel. De gyors elhelyezés kellett a kutyának, így rövid egyeztetés után, ideiglenesen befogadtuk.
Ő első ránézésre szép kis vizsla volt. De egy valami hamar feltűnt, nagyon bizonytalan a mozgása, gyakran felesik a saját lábába, és az izületei nagyon vastagok, emellett sántított. Viszont nagyon bújós volt, játékos, és hamar rá kellett döbbeni, ő hozzánk tartozik…
Az orvosunk hamar diagnosztizálta: kalcium hiány, nem megfelelő volt a táplálék, és csak zárójelesen, vele is mi kezdtük el az oltási programot. Isten lássa lelkem, minden séta horror volt számomra még meg nem lett a „védettsége”, hiszen egy hat hónapos kutyát nem zárhatok lakásba…  És ekkorra már betört a köztudatba a kutyapszichológia, és a szocializáció fontosságát is gyakrabban hangsúlyozták.
Nagyon embercentrikus volt, egy kissé félénk, de mégis játékos.
Mivel viszonylag korán (ahogy hozzám került) elkezdtem vele foglalkozni, így hamar kiderült alkalmas lehet terápiás kutyának. Tanítóként kapva kaptam az alkalmon, belevágtam a tréningbe, ami nem volt egy könnyű menet. Le kellett küzdenünk a félelmeit, ami sosem az emberek felé irányult, hanem a legegyszerűbb tárgyak, vagy erős zaj ingerek, pl. tűzijáték jelentette. Döbbenten kellett tudomásul venni, hogy ez bizony a sokszor emlegetett „lövésfélőség”, ami bizony nem túl stabil idegrendszerre vall… NA TESSÉK, ÚJRA A SZAPORÍTÓK CSAPDÁJÁBAN! Pedig megfogadtam… De nem baj, felelősséggel tartozom, és ki fogom hozom belőle a legjobbat!

Kettő+Egy

Egy Kedvenc, egy Terápiás kutya. Így festett a kutyáim „végzettsége”.
Az évek alatt természetesen sok kutyás emberrel sikerült megismerkednem. Többek között itt az interneten is, akik mind látták, milyen megszállott kutyás vagyok.
Közülük az egyik, tudta jól, hogy menyire szeretnék egy drótszőrű magyar vizslát. Így a kennelében született kiskutyák egyikét felajánlotta számomra. Elmondhatatlan öröm volt ez nekem, hiszen ezzel egy álmom valósult meg.
Mivel mind a ketten szerettük volna, ha a picit terápiás kutya pályára lép, így első perctől kezdve EGGYÜTMŰKÖDVE segítette a munkámat. Mindent megtett azért, hogy az alom egyik kiskutyája megfeleljen majd a teszten. Ehhez persze mindnek ugyanazt az ellátást, figyelmet kellett megkapnia, hiszen a tesztet 6 hetesen végeztem el.
Hamar eljött a hatodik hét. A kölyökteszten nagyon egységes képet mutattak a kicsik, nehéz is volt dönteni, de mivel kislányt akartam, így esett a választásom Repcére.
8 hetes korától el is kezdődött a szocializációs tréningje, és szépen bekapcsolódott a terápiás kutya programba is.

Száraz tények

Huba, az első kutyám kiváló családi kutya, sőt kifejezetten jól képzett. Mindent tud, amit egy terápiás kutyának tudnia kell, csak épp nincs róla tanúsítványa. Jó jelző kutya, ugyanakkor nagyon barátságos. Jól viseli a zajokat, nem félős. 2 éves kora óta diagnosztizáltan húgyköves. Először struvit, majd egy évre rá kalcium-oxolát köveket találtak a vizeletében. Ez nem gyógyítható betegség, élete végéig kezelendő. Félévente vizeletvizsgálat, szükség esetén speciális diéta. Lassan 1,5 éve nincs bélproblémája, és azóta a testsúlyát is szépen tartja.

Botond a 6 hónaposan befogadott kutyám, remek személyiség. Csodálatos és különleges kapcsolata van az emberekkel. Hosszú tréningek mellett sikerült „kutyát faragni” belőle, de azért mindig figyelnem kell, hogy ne terheljem túl, mert akkor előjön a félőssége.
Sajnos a mellső lábának könyökei nagyon kifordulnak, nem jó a szögelése, így nem is terhelhető túlzottan, mert akkor lesántul. Pedig imád frizbizni, de csak módjával szabad… hiszen nem szeretném, ha idős korára nem tudna lábra állni. Laza a szemhéja, műtétre nem szorul, de tény, hogy szinte minden hosszú kirándulás után begyullad neki.

Repce lassan 8 hónapos, és jelentem MAKK EGÉSZSÉGES. Szép mozgású, nyugodt, kiegyensúlyozott. Nem félős, nem fél a zajoktól, sem tárgyaktól. Kíváncsi, kiválóan apportozik, kiemelkedő a tanulási képessége. Csontozata erős, jó szögelésű, remek frizbis kutya lesz, és nem utolsó sorban tökéletes terápiás kutya. Élmény vele a képzés, a kutyaiskola, egyszerűen minden… Állatorvost csak az oltások idejére lát.

Mind három kutyám ivartalanított. Ezt fontosnak találtam, hiszen én nem értek a tenyésztéshez, szakma az, amit meg kell tanulni. Élő bizonyítékai a kutyáim. Egy szaporítónak, akinek a pénz a fontos, amiket a kiskutyákért kap, vagy éppen azért pároztatja kedvencét, mert „egyszer kell!”, vagy mert olyan szép, és különben is minden, még meg nem született kölyökre már bejelentkeztek az ismerősök… Szóval a szaporítók nem tudják mi az ami egy kutyafajtát azzá tesz ami. A vizslát vizslává… A tenyésztők tudják mely egyedet melyikkel kell pároztatni, hogy azok a tulajdonságok, amik kívánatosak megjelenjen az utódba.

Én nem vagyok tenyésztő, és bevallom a kiállítás világa még most is riaszt… Hogy mégis mért hiszem el, hogy van kutya amelyik 130.000 Ft-ba került? Mert annyit ér… mert ilyenkor nem a törzskönyvet veszi meg az ember, hanem a könyvben lévő felmenőkbe fektetett minőségi munkát. És ez, elhiheti nekem mindenki… megfizethetetlen.
Mert ugyan lehet jó kutya ismeretlen származású eb is, de valljuk be… „zsákbakutya”…
Szeretném itt leszögezni, befogadni egy kutyát nemes dolog. De szaporítótól vásárolni bűn.
Nem csak a fajta ellen, de az ember magával szemben is vétkezik. Hiszen 10-15 évre fogadja maga mellé négylábú társát, akit vidámnak és egészségesnek szeretne látni.

Egy valami nagyon fontos: Ha egyszer magadhoz vetted, felelősséggel tartozol érte, tehát jól fontold meg, mert az első döntésed percek műve, de egy életre szól. 



2012. november 8., csütörtök

Repce tudománya

Régen írtam arról, hogy hol tart Repce a tanulásban.
Nézzük csak... ezek azok, amelyek már tökéletesen mennek:

Trükkök:

- Forgás jobbra, balra
- Ugrás a levegőbe
- Felugrás valamire
- Mellső lábbal felállás valamire
- Hangadás jelre
- Hempergés
- Pacsi adás jobb, bal manccsal
- Érintés orral
- Érintés manccsal
- Zokni lehúzása
- Póráz feladása

Jelenleg a kúszást tanulja.

Apportozás:

Repce imád apportozni. Nem megszállott, de nem is "feladatként" fogja fel.
Igazából bármit odahoz, amire rámutatok, eddig ezekkel gyakoroltunk:
- Toll
- Mobiltelefon
- Kulcscsomó
- Pénzérme
- Kosár
- Vödör
- Mankó
- Távirányító
- Papír-zsebkendő ( nagy kísértés... imádja széttépni :)))) )
- Takaró
- Papucs
- Cipő
- Csont
(Több nem jut eszembe...)
Természetesen labdával és rongyjátékkal is szoktunk apportozni :)))

Alap engedelmesség:

Repce 8 hetes kora óta tanulja a különböző alapengedelmességi feladatokat. Amik már szépen mennek:
- Laza pórázon való séta
- Láb mellett haladás (jobb, bal oldalon)
- Ültetés
- Fektetés
- Helyben maradás
- Menetközbeni ültetés
- Közömbös viselkedés helyben maradás közben, mialatt ember, ember-kutya dolgozik körülötte
- Behívás póráz átadással kombinálva (A kutyán rajta hagyom a pórázt, amikor helyben marad, majd behívásnál a kutyának fel kell vennie a szájába a pórázt, és előttem leülve átadni azt.)

Akadályok:

Az alábbi akadályokat már vezényszóra is teljesíti:
- Á-palánk
- Rövid, hosszú kúszó
- Tornapad (Végig sétálni rajta)

Az eldőlt mankó apportozása





"Falatért munkát vállalok!"

Huba és Repce mottója a címben olvasható mondat. Valóban, mindent megtennének egy kis virsli karikáért vagy sajt kockáért. Botond inkább labdamániás... vagy inkább "minden ami eldobható" mániás. Van egy rönkje (Apafejtől "kapta"), cirka 1,5 - 2 kg... ezzel szeret újabban apportozni.

Mind két tanuló ebem újabb és újabb feladatok elsajátításán dolgozik.
Huba jelenleg a menetközbeni ültetést és fektetést tökéletesíti, természetesen klikkerrel. Repce a kúszik és a "mankó eldőlős, majd azt apportozós" feladatot gyakorolja.
És itt jön az érdekesség. Szerencsére ma, Magyarországon nem nagy kihívás különböző hangú klikkereket beszerezni... szerencsére! Merthogy képzeljük el, hogy Huba édesen alussza a jól megérdemel délelőtti pihenőjét, amikor a mindenlében kanál Repcét még egy kicsi szellemi terhelés alá kell helyezni, hogy normál üzemmódba kerüljön. Előveszem a klikkert és az első kattanásnál Huba eszeveszetten ugrik fel mézédes álmából, mert megszólalt a klikker. NA ezért kell különböző hangú kattogó doboz.
Eleinte kételkedtem abban, hogy így megoldódik a probléma, de a mai tréning fényes bizonyítéka volt annak, hogy működik. Huba helyben maradása közben Repcét fektettem, és kapta a klikket, persze Huba még nem. Az öregfiú rezzenéstelen arccal üldögélt tovább, felénk sem nézett. Lapos pillantásokkal ignorálta a hangot... "ez úgysem nekem szólt" arckifejezéssel. Tökéletes! Persze ennek ellenére nehezen tudom elképzelni, hogy a 10 tagból álló óvodai csoportom minden egyes tagjának sikerülne különbözőt beszerezni...


2012. november 7., szerda

Suli - Óvoda - Munka

Ez a három szó jellemzi leginkább a napjainkat... Huba alaptanfolyamos lett, Repce pedig eminens ovis. Botondka a "kenyér kereső", ő most kimarad a suliból, helyette dolgozik. Így van ez rendjén... hiszen tavaly február óta megállás nélkül tanult.

Huba nagyon jól halad, bár mostanában kicsit érzékenyebb lett... nem tudom, hogy a korosodása miatt van-e, vagy egyszerűen csak rigolyásabb... Eleinte azt hittük, hogy a "kicsikre" fordított nagyobb figyelem miatt vannak vele a problémák, de az is lehet, hogy a környezetváltozás (költözködés) is megviselte. Mindenesetre most jobban koncentrálunk arra, hogy maximálisan kielégítsük az igényeit. A napi séták eddig sem maradtak ki, most rajta vagyok, hogy szerezzek "vad alkatrészeket" (fácánszárny, őzláb stb.) így vadászati tréningezni is lehetne vele. Túl van a 6. engedelmességi óráján, közben mindennap gyakorolják a tanultakat itthon is. Apafej lelkesen klikker tréningezik vele, Huba pedig egyre követőbb és kellemesebb társaság. 

Repce eminens... nagyon ügyes és pontosan szeret dolgozni. Az oviban is szívesen dolgozik, sőt nagyon szeret játszani is. Eleinte nem akart "lazítani", a pihenő = szocializációs időszakokat végig a lábunk mellett töltötte, várva  a feladatot, amiért falatot kaphat. Mára már szaladgál, és játszik a többiekkel. A kedvence az, amikor megszerez egy játékot, őrült szaladásba kezd és a sok kutya kergeti őt. Elég mókás ezt látni, amikor 6-8 kutya szalad utána... nagyon élvezi! :)

Programok tekintetében is bővelkedünk. Talán az eddigi legizgalmasabb saját szervezésű programunk az
I. Kékcsillag Családi Nap nagyon nagy sikert aratott. Igazából ezen az alkalmon debütáltak a kicsik, hiszen itt már a gyerekek nem csak simogatták őket, hanem különböző feladatokat is csinálhattak velük. Persze a két vizsgázott eb, Luca és Boti vitte el a hátán a 3 órás programot, de a kicsik is kaptak szerepet. Repce első saját feladatát kapta meg, méghozzá az Utánozd a kutyát! játékot játszhatták vele a gyerekek. Tökéletesen csinálta végig, egyáltalán nem zavarta  a mögötte ugráló, kúszó, vagy épp hempergő gyerekek. Tette a dolgát, csinálta a trükköket, amiket kértem tőle. Persze a gyerekek kedvence az apportozást is szívesen csinálta, sőőőt, azt hiszem ez a másik kedvenc feladata Repcének. De nagyon szereti az akadályokat is: padon vezették a gyerekek, zsámolyra ültették.

Botondka ezen a programon is bebizonyította számomra, hogy nagyon különleges az a kapcsolat ami közte és a gyerekek között van. Azt hiszem, Botond gyereknek hiszi magát. Lehet sokan megmosolyogtok, de akkor azt mondom, gyertek el és nézzétek meg egyszer, hogy dolgozik. Döbbenet! De ezért van az, hogy imádják őt, és ahol egyszer járunk ott Botondot mindenki megjegyzi.
Lassan egy éve, hogy letettük a hivatalos terápiás kutya vizsgát... azóta nagyon sokat tanult, sokkal nyugodtabb. Alig van szükség jutalom falatra munka közben, mert ő bizony nem a falatért dolgozik... Nem tudom mi is az, ami jutalmat jelent neki... valószínűleg a törődés, az hogy feladatokat kérnek tőle, az hogy szeretik, simogatják... :) Csodálatos kutya...

Néhány fotó, a teljesség igénye nélkül az elmúlt időszakról:

Apafej és Huba a tanfolyamon

Botonddal az I. Kékcsillag Családi Napon

I. Kékcsillag Családi Nap - Repcét padon vezeti az egyik kisfiú

I. Kékcsillag Családi Nap - Utánozd a kutyát! (Hempergés)

Botond

Huba csócsál :)

Mester és Tanítványai
Bodza, Repce és Botond :)
 
 Csipet-csapat kirándulás

Repce élvezi az őszi napsütést :)

 Zárt termes képzés Repcével
(a téli időszakban itt zajlanak a tréningek) 

Repce



2012. október 3., szerda

Klikkeres tanulás

Ma végre rászántam magamat, hogy Repcével is elkezdjem a klikker tréninget. Igazából még egészen pici korában elkezdtem kondicionálni, de valahogy nem éreztünk rá.
A klikkeres képzésben a legjobban a formálást szeretem, mert ez az a tanítási típus, amiben a leginkább fejleszthető a kutya kreativitása, és a legjobban megtornásztatja az agyacskájukat.
A lényege, hogy a kutyát a hideg-meleg játékhoz hasonlóan vezetem rá arra, hogy milyen cselekvést is várok el tőle. Mivel szeret Repce apportozni, így ezt a feladatot néztem ki neki, viszont egy olyan tárgyal amivel még nem találkozott.
A tréninget persze nem ezzel kezdtem, először bevezettem neki a formálással történő tanulást. Először klikkelgettem, és kapta a jutit - hamar összekapcsolta, a klikk után juti jön.
Kitettem a szoba közepére egy flakont, amit fel kellett borítani a tappancsával. Jó 7 percbe is beletelelt mire rájött mit akarok tőle, viszont utána piszok gyorsan vette a következő lépcsőket. Ilyen volt az érintsd meg a tenyerem az orroddal, adj pacsit a lefordított vödörre.
Miután stabilan megértette, hogy neki produkálnia kell, amiért klikket kap, ami terelgeti őt a helyes megoldás felé, jöhetett az igazi megmérettetés!
30 másodperc... ennyi idő kellett ahhoz, hogy a távirányítót a kezembe rakja... mindenféle vezényszó nélkül... egyszerűen csak a klikker hangját hallotta, és kapta a falatokat...
Ijesztő, micsoda agya van ennek a kislánynak! :))))




2012. október 1., hétfő

Mostanában...

Repce túl van az ivartalanításon!
Ez a legnagyobb esemény ami a napokban történt velünk. Nagyon jól viselte a beavatkozást. Az első éjszakám ugyan meglehetősen éber volt, ugyanis végig sírdogálta... másnap is elég nyúzott volt, meg én is... , de harmadnaptól úgy viselkedett, mintha misem történt volna vele. Huba nagyon gondoskodó... Ezt már Botond esetében is többször bebizonyította, és most Repcét is folyton nyalogatná, gyógyítgatná. Boti meg nem nagyon értette Repce miért nem ugrál rá, amikor direkt a hátára fekszik neki... Pedig máskor ilyen esetben óriási birkózásba kezd vele.
Repce új nevet is kapott, méghozzá azt, hogy Murcika. Egyébként Hejszegnő tökéletesen kihasználta elesettségét, még ma reggel is megállt a lépcső tetején, hátha Anyarabszolga leviszi, mert ugye a pociját műtötték! :)
Botondkával újra felfedeztük a frizbeezés élményét, így mostanában, ha az időjárás is engedi akkor utat adunk szenvedélyünknek. Egyre gyorsabb Boti, annyira hogy azt hiszem jobban utána fogok olvasni a versenyszabálynak. Lehet, hogy ki kellene próbálnunk magunkat, kitudja?! Csak az én dobástechnikám az amin van mit gyúrni...
A kutyasulinkban is elindult az őszi tanfolyam, amiben megkaptam az ovis csoportot. Így a terápiás tanulók mellett, most további 7 nebuló kutya-gazda páros agytágítását végzem. :) Van köztük 3 német juhász, 2 schnauzer, 1 labrador, 1 cane corso. A kis csapatomhoz természetesen a teráp-tanuló babáink is csatlakoznak, amint túl lesznek a varratszedésen.
A héten több bemutatóra is megyünk a nagyokkal. Az állatok világnapja alkalmából három intézmény is megkeresett minket, hogy tartsunk bemutatót, amit természetesen szívesen el is vállaltunk. Így csütörtökön és pénteken Luca, Retek és Botond bemutatózni fog, de erről majd részletesen beszámolok.

Műtét utáni ébredés

Huba és Repce - Nem hagyta egyedül a műtött kishúgát




2012. szeptember 18., kedd

Repce ugatni tanul

Repce új feladatot kapott, méghozzá ugatni tanul. Na nem mintha nem tudna a Drága, de most jelre kellett megtanulnia hangot adni. Ez nagyon hasznos feladata a terápiás kutyának, hiszen sok játéknál tudjuk majd hasznosítani. Például a klasszikus székfoglaló kutyás verziójánál, amikor a szaladó gyerekek kutya ugatásra foglalják el a székeket. De rengeteg ilyen feladatot tudnék még mondani, szóval valóban hasznunkra fog válni. Régóta agyaltam, hogy hogyan is tudnám neki megtanítani, ugyanis ezt a feladatot szinte minden kutya másra produkálja. Egy kis magyarázat, hogy érthető legyen. A feladatot klikkerrel tanítom, méghozzá úgy, hogy valamivel kiprovokálom, hogy a kutya ugasson. Huba például elég türelmetlen, vagyis ha sokáig nem adom oda a kezemből a falatot, akkor ugatással sürget. Nála ezt a pillanatot kaptam el, és így hamar megtanulta, hogy a Hangot! vezényszóra ugasson egyet. Repcénél más a helyzet... ő nagyon türelmes, játéknál, ha felpörög, akkor szeret ugatni... de ezt nem szerettem volna megerősíteni, mert nem túl pozitív dolog. Nála mást kellett bevetni, és eddig nem sok ötletem volt. Máig! Bementünk a kedvenc kutyás boltunkba (ózdi Állatijó), és az eladó lányka megcsipogtatott egy labdát, erre Repce felkapta a fejét, majd újra megszólaltatta, és ekkor olyan vékony hangon sípolt vissza a labdának, mintha beszélgetett volna vele. Hohó! Ez az! Gyorsan el is hoztam neki a sárga csipogós labdát, mert pont ez kellett ahhoz, hogy megtanítsam jelre hangot adni. Nem véletlen, hogy eddig erre nem jöttem rá... ugyanis egyetlen egy darab csipogós labdánk sincs itthon. Vagy azért mert megsemmisült a csipogója, vagy azért, mert ÉN semmisítettem meg a csipogóját.:)))
Miután haza értünk neki is kezdtem a tanításnak. Először apportoztunk a labdával, amit olyan óvatosan, és finoman fogott meg, hogy meg sem szólalt a laszti. Aztán játszottunk vele keresőset, vagyis elrejtettem, amit szimattal kellett megtalálnia. Majd jöhetett a fő produkció. Kezembe vettem a labdát és megcsipogtattam. Erre ő forgatta a fejét, majd az újabb csippanásnál nyifogott egy picit. Jött a klikk, ő meg meglepett fejjel, de örömmel fogadta a falatot. Mondanom sem kell, hogy a harmadik csipogtatás után - mely közben már mondtam a Hangot! vezényszót már bátran vakkantott, és utána már a labdára sem volt szükség. Elég volt, a vezényszót mondani és a kezemmel mutatni a jelet (mint amikor a gyerekek kacsacsőrt formálnak az ujjaikból és azzal "hápognak"). Nagyon gyorsan megtanulta, mint eddig mindent!
Íme, az eredmény:



2012. szeptember 17., hétfő

Mercivel az élet...

Barátaink kislánya, Merci imádja a kutyákat. A mieinket különösen, így a hétvégét, melyet nagyrészt nálunk töltött (nagy örömünkre :) ) kutyázással töltöttük. Nagyon tehetséges kutyás... amolyan suttogó típus. Repcét kúszni tanította, szép sikerrel, és persze a fiúknak is bőven adott feladatokat.Szimbiózisban él a kutyákkal, kellően határozott velük, de mégis van humorérzéke, ami elengedhetetlen, ha az ember kutyakiképzésre adja a fejét.










2012. szeptember 14., péntek

Hubám, Hubám...

Régen írtam a betyárról.... Pedig tartja ám a tempót, sőt sokszor ő diktálja a másik kettőnek! Október 11-én tölti a 6. életévét... de sosem szeretett annyira tanulni, mint az elmúlt néhány hónapban. Meg akar felelni, nagyon is. Eme buzgósága miatt beiratkozunk vele a kutyasuliba. Persze sok mindent tud, vagyis mindent... De ez nem feltétel. A lényeg, hogy együtt vagyunk vele, és akkor csak vele, mint régen, amikor még csak ő volt nekünk. Azt látom, hogy mostanában nagyon igényli  a figyelmet. Sőt, ki is követeli magának. És ez így is van rendjén!

A minap az jutott eszembe, hogy kellene egy olyan kis videó, amin megpróbálom bemutatni Huba tudományát, és azzal együtt azt is, hogy mi az amit tudni illik egy segítő vizslának /kutyának/. A videóban természetesen Repce és Botondka is helyet kapott...
Botond most azt tanulja, hogy egy kosárba szedje össze a játékokat, amiket Repce szétszór a szobában - persze Botond közreműködésével szórja szét.... A jó tesók már csak ilyenek, összepakolnak  a kistestvér után! (Hamarosan erről is készítek felvételt!)




Repce, a vérbeli vizsla

Repce vizslasága nyiladozik... Mondhatni, kutyából lassan vizslává növi ki magát! Minden, ami mozog az levadászható, beállható, és ha esetleg csak úgy heverészik a földön, akkor szájba vehető, és lehet vele apportozni. Imádom ezt a korszakot, amikor igazán megjelenik a személyiségükben a vizslaság... A genetika csodája! :)


Képzési maraton Arlóban

Egyesületünk 2012 augusztus 17-20-ig tréninget tartott a meseszép borsodi Arlón. A Nuno, Bodza, Repce a kölyök terápiás tanulók, és persze Retek terápiás tanuló kutyus is ott volt a több napos tréningen. A táborban az engedelmes képzés mellett végig vettük a terápiás vizsga első fordulójának feladatait, új trükköket tanítottunk a kutyusoknak, és kiemelten nagy hangsúlyt fektettünk a közömbösítés tréningre.
A kutyusaink megismerkedtek olyan eszközökkel, amelyekkel majd munkájuk során is találkozhatnak, és megtanulták azt is, hogy ezek könnyen eldőlnek, gurulnak, zörögnek, s a szeretett emberek ezekkel, a mozgást elősegítő eszközökkel, sokszor különlegesen mozognak.

A Képzési Maratonról készült egy videó összeállítás is.


Amikor a kicsi kutya okosodik...


Repce nő, mint a gomba... na nem úgy mint a drótszőre, mert annak bizony nyoma sincs! Lehet, hogy inkább rövid szőrű marad, amit nem csodálnék a sok rövid szőrű barátja mellett... nem akar kilógni a sorból.

Ami viszont tény, hogy egyre nyiladozó személyisége teljesen elragadó! Nagyon kedves, finom lelkű kiskutya, hogy Bianka barátnőm szavaival éljek "igazi Kislány...". Valóban az, nagyon bújós, kedveskedő, riszahercegnő! Ugyanis riszálni nagyon tud. Amikor haza érek munkából, úgy csóvál, hogy az egész teste tekereg... és ezt olyan hevesen teszi, hogy a múltkor még a farka vége is kisebesedett. Összességében egy igazi kis hercegnő. A hasa az aminek  nem tud parancsolni, ebből adódóan mostanában volt egy-két nézeteltérésünk... pl. az asztal az tabu, ami ott van az nem kutyakaja... persze erről neki más a véleménye, pontosabban a pocakjának, mert ugyan ő tudja, hogy nem szabad, de a hasa... az beleviszi a rosszba.
Hat hónapos létére, már nagyon sok mindent tud. Különösen szereti az engedelmességi feladatokat. A trükkök tanulásánál viszont hajlamos tenni a "hülyét". Ilyenkor óriási szemmel néz, és eljátssza, hogy fogalma sincs miről beszélek (holott előtte többször helyesen megcsinálta...) megszeppent fejjel ül, kb. úgy minta kiüvöltöttem volna a bundájából, pedig még csak meg sem szoktam emelni a hangomat. Ilyenkor kell tudatosítani a művésznőben, hogy színészete kiváló, de ha enni szeretne, akkor nem ártana azt csinálni, amit kérek, és nem mellesleg amit tud is. Persze hamar belátja, hogy felesleges az időhúzás, és repül is a zsák, amit most már hibátlanul apportoz. Ebből aztán megkapja a jól megérdemelt hamit.
Jelenleg a tárgyak feladását tanulja, úgy mit a pénzérme, a kulcs, a toll... emellett elkezdett ismerkedni  a kosár cipeléssel is. Ezek inkább mozgássérült segítőkutyás feladatok, de jól alkalmazhatók terápián is. Főleg, mert így megtanulja, hogy amire rámutatok, azt hozza nekem oda. Természetesen trükköket is tanul a kisleány, ezek közül most a hempi a favorit, de a váltott pacsi, és a forgás is a kedvencek közé tartozik. Ma például a nálunk vendégeskedő Mercike (11 éves kislány), aki nem mellesleg nagyon jó érzékkel foglalkozik a kutyákkal, megtanította Repcének a kúszik parancsot. Döbbentem vettem tudomásul, hogy a gyerekeknek nem csak hogy szót fogad, de tanulni is képes velük... és ez nagyon jó... Persze ez a kislánytól is szép eredmény!
A következő trükkünk a jelre történő hang adás lesz! Már nagy izgalommal várom az eredményt! :)


 

2012. július 18., szerda

A változás hava

Az ember gyakran rádöbben, hogy a változás egy sokszor nehezen követhető plazma, ami mindig, minden születendő percben benne van... A filozofikus megközelítés után jöjjenek a száraz tények.
Július 7-ei hitvégén végre, hivatalosan is segítő kutya kiképzővé váltam. Ezzel véget ért a sokszor fárasztó, és izzasztó Szekszárdi utazásaim, és képződéssel járó hétvégéim időszaka. Pedig a végére egészen belejöttem, és Zorkata, na meg a többiek is nagyon hiányoznak...
Repcének véget ért a kölyök-oltási sorozata, így a következő orvosi randi az ivartalanításról fog szólni.
De persze a legnagyobb változás a költözés miatt állt be életünkbe, amit az ebek nagyon élveznek. Főleg a kert végében kezdődő akác erdő az ami különösen vonzó, így naponta többször kénytelenek vagyunk meglátogatni.
Egyesületünk "állománya" is folyton bővül. Végre van már egy mudink is, de a jelentős változást a vizslababák érkezése hozta. Közülük is Bodza az, aki számunkra is jelentős, hiszen ő nem "csak" egyesületi tag, hanem családbarát kutya is, és ezáltal Repce legújabb kis-barátja. Így a házikónk udvara igazi látványosság! Jelenleg ugyanis öt vizsla hancúroz benne, mivel Biankáék segítenek a házalakításban, így Luca és Bodza is velünk van. Olyanok mint az orgonasíp! :))))
Így viszont nem Repce a legkisebb, és egészen úgy fest mintha ezt pontosan tudná. Persze idétlenkedik jó szokásához híven, de a kicsivel pont úgy játszik, mint vele Boti: hanyatt vágja magát és hagyja, hagy mászkáljon rajta Bodza.

Bodza, és a huncutkodó Repce

Bodza

Gondoskodós-szeretgetés


2012. július 5., csütörtök

Szociális tanulás módszere, és az élelem megtagadás tanulása

Napjainkban sajnos már nem nagyon elterjed a kutyák szociális tanulással való képzése. Pedig ki nem hallott még olyan történetről, hogy a juhász a kiválóan terelő kutyája mellett tanítja a fiatal tanoncot, hogy a kölyök ellesse a terelés fortélyait a idősebb egyedtől. Az ELTE Etológia Tanszék munkatársai közel egy évtizede vizsgálják a kutyák szociális tanuláson alapuló képezhetőségét, mely során többször bebizonyosodott a kutya képes az embertől, és kiemelkedően képes a fajtárstól tanulni.
Magyarországon a KEA (Kutyával az Emberért Alapítvány) etológusa, és vezetőkiképzője, Dr Gácsi Márta rendszeresen alkalmazza ezt a módszert a segítő kutyák képzése során.
A módszer lényege:
A tanonc többször végig nézi, ahogy egy kiválóan dolgozó felnőtt egyed elvégzi a feladatot, és a helyesen végrehajtott művelet után a kiképző kitörő örömmel, és hatalmas dicsérettel jutalmazza a végrehajtást. Amikor a kölyökben már buzog a tettvágy, akkor (és csak akkor) elengedi a segítő aki addig a kölyköt a nyakörvnél fogva tartotta, és hagyja, hogy a kölyök végrehajtsa a feladatot, majd jöhet neki is a dicséret (üdvrivalgás).
Ha esetleg nem sikerül a tanoncnak, akkor nincs baj, egyszerűen újra kezdik a műveletet a felnőtt egyeddel.
Talán pepecselő munkának tűnhet, de amit a kölyök a fajtárstól megtanul, az mélyen beleivódik a viselkedésrepertoárjába. Természetesen mint minden módszernek ennek is van negatív oldala. És itt igazából nem is beszélhetünk a módszer negatívumáról, hanem magának ennek a viselkedésformának a hátulütőiről.
Hiszen nem csak az pozitív viselkedésformákat képesek egymástól ellesni, hanem a rossz szokásokat is hamar átvehetik egymástól. De természetesen itt is hathatunk a fiatal egyedre. Hiszen, ha a idősebb egyedet esetleges negatív viselkedését tiltjuk, akkor azzal meg tudjuk mutatni a fiatalnak, hogy mit NEM LEHET!

Amikor Botond hozzám került, akkor nem sok vadász ösztön volt benne... legalábbis nem volt felszínre hozva. Az orrát szinte egyáltalán nem használta, nem állta a vadat, és nem is kereste.
Huba köztudottan mestere eme folyamatoknak, és mivel Botond a kirándulások során követte őt mindenhova, hamar megtanulta a fent említett helyzeteket. Már ekkor felmerült bennem, hogy ezt a módszert én bizony alkalmazni fogom. Így tanulta meg Boti a behívást, a helyben maradást, és még sorolhatnám...
Biztosan emlékeztek a zokni lehúzás tanítására. Az ugyan nem teljesen fedi a szociális tanulást, hiszen ott Huba azt nézte végig, hogy Botond a klikker/jutalom módszerrel hogyan tanulja meg lehúzni a zoknit a lábamról, de ennek ellenére mégis megfigyeléssel sajátította el Huba a folyamatot (erről bővebben itt olvashatsz).
Repce is remek megfigyelő!
Eddig az apportozást nem tanítottam neki, ugyan a zsák (élelemmel tölthető dummy) elhozása valamennyit alapozott nála.
A mai tréning célja nem volt más, mint az, hogy Repce a különböző tárgyakat a szájába vegye, és azzal induljon el... (lehetőleg felém...)
Sok magyarázatot nem szeretnék a tréninghez fűzni, inkább mutatom képekkel az eredményt!

 Huba kulcsot apportoz

Botond kulcsot apportoz

Repce kulcsot apportoz

Botond kosarat apportoz

 Huba kosarat apportoz

Repce kosarat apportoz

Úgy gondolom a képek magukért beszélnek. A módszer működik, ahogy azt régóta tudjuk, és tudták az őseink, akik az idősödő, de kiemelkedően dolgozó vadász, és juhász kutyáik mellé "osztották be" a fiatal tanuló kutyát.

A másik mai leckénk Repcével az élelem megtagadás tanulása, tökéletesítése.
Egy folyton éhes kiskutya esetében ez kemény kihívás. Napok óta gyakoroljuk. Ma eljutottunk oda, hogy már az elé dobott ételhez sem nyúl hozzá, és ha az utcán szimatot fog, és mondom neki, hogy NEM!, akkor ott hagyja, nem veszi fel. Természetesen mindezt pórázon, és mondanom sem kell, a jelenlegi állapot még korántsem a teljes feladat, inkább csak részfeladata az élelem megtagadásnak.

Falatokkal a lábán - ez bizony nagy kihívás egy folyton éhes, 13 hetes kiskutyának



2012. július 4., szerda

Segítőkutyás bemutató az ózdi Olvasóban

Ma délelőtt az ózdi Olvasóban tartottunk segítőkutyás bemutatót Botonddal és Repcével. Persze Repcét inkább a szocializáció kedvéért vittem magammal, ő egyenlőre nem kapott konkrét feladatot. A bemutatón ott volt még Gabi és Retek, illetve Luca és Sanyi is. A mostani bemutatóval az volt a célunk, hogy interaktívan részt vehessenek benne a gyerekek, ők is megtapasztalhassák miben tud segíteni egy segítő kutya, és ezen a területen bővítsük elméleti ismereteiket. Botonddal bemutattuk a különböző tárgyak elhozását - feladását, úgy mint a kosár, kulcs, mobiltelefon, illetve pénzérme. Mindezeket a gyerekek is kipróbálhatták. Ezenkívül bemutattuk az élelem megtagadást, amit ugyancsak kipróbáltak a gyerekek, méghozzá úgy hogy körbedobálták Botondot jutalomfalatokkal. Természetesen volt játék is: Luca testhelyzeteit, trükkjeit utánozniuk kellett a gyerekeknek, Retek pedig bemutatta, hogyan kell tűrnie a testrészeire rátett hajgumikat, amelyeket egy-egy kendővel bekötött szemű gyerkőc keresett meg rajta. Ezen kívül rengeteg elméleti ismeretet is megpróbáltunk átadni, pl. Mi az, hogy segítő kutya? Milyen segítő kutya típusok vannak, hogyan segítenek ők az embereknek. Külön kitértünk a terápiás kutyákra, de beszéltünk arról is, hogy mi a teendő ha segítő kutyával közlekedő embert látunk az utcán!
Repcét nagyon szerették a gyerekek, simogatták, és ő is nagyon élvezte. Nyugodtan viselkedett, bár az elején szerette volna felfedezni a termet, de aztán a zsáknak hála megnyugodott, majd el is aludt a székek alatt.
A napközis táborozó gyerekek nagyon aranyosak voltak, a legjobban a bemutatót követő szabad program tetszett nekik, amikor kedvükre simogathatták a kutyákat, kérhették a trükköket, feladatokat.










Ha Botond leteszi a fejét....

Akkor Repce is :)