Repce új feladatot kapott, méghozzá ugatni tanul. Na nem mintha nem tudna a Drága, de most jelre kellett megtanulnia hangot adni. Ez nagyon hasznos feladata a terápiás kutyának, hiszen sok játéknál tudjuk majd hasznosítani. Például a klasszikus székfoglaló kutyás verziójánál, amikor a szaladó gyerekek kutya ugatásra foglalják el a székeket. De rengeteg ilyen feladatot tudnék még mondani, szóval valóban hasznunkra fog válni. Régóta agyaltam, hogy hogyan is tudnám neki megtanítani, ugyanis ezt a feladatot szinte minden kutya másra produkálja. Egy kis magyarázat, hogy érthető legyen. A feladatot klikkerrel tanítom, méghozzá úgy, hogy valamivel kiprovokálom, hogy a kutya ugasson. Huba például elég türelmetlen, vagyis ha sokáig nem adom oda a kezemből a falatot, akkor ugatással sürget. Nála ezt a pillanatot kaptam el, és így hamar megtanulta, hogy a Hangot! vezényszóra ugasson egyet. Repcénél más a helyzet... ő nagyon türelmes, játéknál, ha felpörög, akkor szeret ugatni... de ezt nem szerettem volna megerősíteni, mert nem túl pozitív dolog. Nála mást kellett bevetni, és eddig nem sok ötletem volt. Máig! Bementünk a kedvenc kutyás boltunkba (ózdi Állatijó), és az eladó lányka megcsipogtatott egy labdát, erre Repce felkapta a fejét, majd újra megszólaltatta, és ekkor olyan vékony hangon sípolt vissza a labdának, mintha beszélgetett volna vele. Hohó! Ez az! Gyorsan el is hoztam neki a sárga csipogós labdát, mert pont ez kellett ahhoz, hogy megtanítsam jelre hangot adni. Nem véletlen, hogy eddig erre nem jöttem rá... ugyanis egyetlen egy darab csipogós labdánk sincs itthon. Vagy azért mert megsemmisült a csipogója, vagy azért, mert ÉN semmisítettem meg a csipogóját.:)))
Miután haza értünk neki is kezdtem a tanításnak. Először apportoztunk a labdával, amit olyan óvatosan, és finoman fogott meg, hogy meg sem szólalt a laszti. Aztán játszottunk vele keresőset, vagyis elrejtettem, amit szimattal kellett megtalálnia. Majd jöhetett a fő produkció. Kezembe vettem a labdát és megcsipogtattam. Erre ő forgatta a fejét, majd az újabb csippanásnál nyifogott egy picit. Jött a klikk, ő meg meglepett fejjel, de örömmel fogadta a falatot. Mondanom sem kell, hogy a harmadik csipogtatás után - mely közben már mondtam a Hangot! vezényszót már bátran vakkantott, és utána már a labdára sem volt szükség. Elég volt, a vezényszót mondani és a kezemmel mutatni a jelet (mint amikor a gyerekek kacsacsőrt formálnak az ujjaikból és azzal "hápognak"). Nagyon gyorsan megtanulta, mint eddig mindent!
Íme, az eredmény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése