2011. december 29., csütörtök

Lezárult egy fejezet!

Elérkezett a Nagy napunk! Botond ma hivatalosan is terápiás kutya lett, én pedig terápiás kutya felvezető!
Tavaly márciusban kezdtük Botond képzését, Kapaló Évi mentorálása alatt.
A vizsgánk teljesen problémamentesen zajlott le, hárman (Kapaló Évi - Sonja, Kozup Sándor -Luca, Én - Botond) vizsgáztunk az Egyesülettől, és egy vizsgázó a Zöld Zebra Egyesülettől.
A vizsgánk helyszínét a munkahelyem biztosította (arlói Befogad-lak Családi napközi), ahol nyolc tündéri napközis gyerkőc vett részt a vizsgafeladatokban. Három kollégám segítette a munkánkat, akik teljesen önkéntes alapon jöttek el ma a vizsgára.
És itt szeretném megragadni a pillanatot, hogy most ne magunkról meséljek, hanem azokról az emberekről, akik nélkül, ez a nap nem jöhetett volna el!

Köszönöm Évi, hogy amikor "felfedeztél" minket minden szellemi támogatást megadtál ahhoz, hogy értékes tagjai lehessünk az Egyesületnek. Mindig is csodálni fogom azt a türelmet és alázatot, azt a gyöngéd figyelmet, és feltétel nélküli szeretetet, amelyet a terápiás munka során tanúsítasz.
Köszönöm, hogy az Egyesület nyitott karokkal fogadott, befogadott minket.... hogy a csapat szerves részévé válhattam.
Köszönöm Pirint Attila kutyakiképzőnek, hogy szaktudásával segítette, és egyengette utunkat, és mindig készséggel állt a rendelkezésünkre.... nagyon sokat tanultam Tőled!
Köszönöm a MEOE Ózdi Szervezetének, hogy képzési területet biztosított számunkra, ahol a közös képzések mellett, agility-, frizbi edzéseket tarthattunk.
Köszönöm a Julius-K9-nek, hogy felszereléseikkel támogatták a két és négylábúakat.
Köszönöm az ózdi Állatijó kisállat felszerelésbolt tulajdonosának, Kovács Krisztiánnak, hogy a legmerészebb kívánságainkat is megvalósított, beszerezte, megrendelte, leszállíttatta... :D egyszóval, hogy mindenben támogatott minket!
Köszönöm a Munkahelyemnek, Kollégáimnak, hogy örömmel fogadták a kutyás terápiát, mint módszert. Szabadidejükben eljöttek a vizsgánkra, hogy ott segítsenek ahol csak tudnak... Nélkületek nagyon nehéz lett volna!
Külön köszönet Ágnes Nővérnek, aki első perctől támogatta, hogy kutyák bevonásával történő fejlesztő foglalkozásokat tartsunk, és ehhez minden segítséget megadott, amit egy vezető megadhat.
Köszönöm a Napközis gyerekeknek, hogy olyan nagy szeretettel vették körül Botondot, a sok kacagást, a sok felejthetetlen élmény, ami által mind egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz! 
És talán aki az elmúlt 10 hónap árnyoldalát is megtapasztalta:
Hálásan köszönöm, az én Kedvesemnek, hogy elviselte, tűrte ezt a sokszínű, hullámzó időszakot, és mindenben támogatott minket.

Mennyi ember... egy közös cél... Hit abban, hogy egy négylábú gyógyíthat, hogy szükség van rá...
Mennyi ember...

KÖSZÖNÖM!

Drága Kiskutyám!

Sorszerű volt, hogy egymásra találtunk? Magamhoz vonzottalak, mint egy mágnes? Meglehet... De egyet tudok, most nagyon jó... Köszönöm, hogy vagy nekem!

1 megjegyzés: