Ugyan még csak szeptember van a naptárban, és hiába az időjárás szerinti július is.... nekem már a decemberen jár az agyam! Szinte minden porcikámon érzem a vizsgadrukkot... még az államvizsgától sem zizisztem ennyire, mint a terápiástól! :D
Az elmúlt hétvége, és az azt megelőző időszak pedig elég sűrűre sikerült. A helyi Tv készített velünk egy riportot, rengeteget készültünk bemutatókra, és ezt a terhelést nem csak én, de Boti is elég nehezen viselte. Olyan dolgokat kezdett el produkálni, aminek előtte semmi jelét sem mutatta.
Végül úgy döntöttem, a vizsgáig egy bemutatót sem fogunk vállalni. Inkább még jobban egymásra hangolódunk, tanulgatunk...
Huba természetesen teljesen jól viseli, hogy nálam egy kicsit háttérbe szorult. Bár csak az én részemről tűnik így... Most inkább Apafej az, aki kézben tartja a nagyfiút. Együtt szerelnek, alszanak, sétálnak, képződnek... szóval szerintem ő ebből mit sem érez. Persze esténként azért odajön hozzám és belehuppan az ölembe, de alapvetően békésen, nyugalomban telnek a mindennapjai.
Szombaton Eger ünnepén voltunk, vasárnap pedig az Ózdi CAC kutyakiállításon bemutatóztunk. Ezért tegnap egész nap aludtak a fiúk... Bár a rendezvényekre csak Botond jött velem, de Huba szolidaritásból csatlakozott a hétvégi fáradalmak kipihenéséhez! Aztán este úgy gondolta felrázza már a kis öccsét egy kis kergetőzéssel. :D Persze nem kellet kétszer hívni Botit... De hol is lehetne a legnagyobb hancúrt csapni, mint a homokos-salakos parkoló kellős közepén, úgy, hogy csak egy hatalmas porfelhő látszódjon. Ennek örömére egész eset vakaródzás folyt a kellemes homokszemcséknek köszönhetően! :D
(A videó nem a legjobb minőségű, hamarosan cserélem... :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése