Forróság - Utazás

Ezek a dolgok jellemezték a hétvégénket, amikor a szokásos utunkra indultunk Botonddal. Lassan a végéhez közeledik a Habilitációs kutyakiképzői tanfolyamom, elindult a visszaszámlálás... Március óta utazgatunk Botonddal Szekszárdra, ami tőlünk oda kb.5 és fél órás busszal való utazást jelent. A utazásról szerencsére eddig csak jókat tudok mondani, pedig nem sok tapasztalatom volt előtte a kutyával való buszozásról. Az első szekszárdi utunkat megelőzve egyetlen egyszer buszoztam Botonddal, és akkor is mindössze 2 órát mentünk oda-vissza. Szóval lehet merészség volt, de belevágtam vele a kimerítő, hosszú utazgatásba. A legjobban a Zörgőt  (villamost) utálja... vagyis eddig utálta és rettegett tőle. Azonban az utolsó két utazásunk óta, meglepően nyugodtan elviseli. Lefekszik és inkább szunyókál azon is. A buszozásunk ugyanis főleg alvással telik - ennyi időt nem is lehet mással elütni... Nos a sofőrök többsége kedves - talán egy akadt aki úgy adta ki nekünk a jegyet, mintha a fogát húzták volna, de ő is szó nélkül fel engedett. Volt amelyik azt kérdezte, hogy nem harap? Az utasok is mindig szeretik, csodálják hogy milyen nyugodt, pedig vizsla... én meg nem győzöm mondani, hogy ő is pörgős, csak most tudja, hogy mi a dolga.
Ez a hétvége azonban ebben a dologban nem sokban emlékeztetett az eddig megszokottakra. Meleg volt... nagyon... és a klíma a szuper "új" autóbuszon inkább fűtött, mint hűtött. A busz hátuljába maradt helyünk, és a motor miatt ott még melegebb volt. Így Botika próbált volna aludni, de a kínzó meleg, a folyamatos lihegés miatt nem ment neki... maradt a jól bevált - "barátkozzunk az utasokkal" taktikája, amit Szekszárd felé a sok fiatal kifejezetten szeretett. Haza felé sem volt szerencsénk. Akkor is a "szuper" buszt kaptuk, nagyon nagy meleggel, és mellé az egyetlen kutyautálót akivel eddig találkoztunk. Na nem a sofőr volt az, mert neki nagyon tetszett Botond, hanem az egyik "kedves" hölgy, aki mellé kényszerültünk. Szerencsétlen annyira utálta Botondot, hogy gyakorlatilag az üvegre volt tapadva, és közben minden, a kutyára vetett pillantása tele volt undorral. Hát van ilyen, én azért nem lepődök meg rajta... viszont Botond nincs ehhez szokva. A busz számára sok, kedve simogató embert jelent, akik csodálják őt. A mindennapokban is megfigyeltem már, hogy az ilyen, utálkozós emberek esetében Botika mindig előveszi a extra-szuper cuki énjét, és extra-szuper cuki dolgokat tesz meg azért, hogy kiolvassza a jégszívűeket. Először is rátette okos kis buksiját a hölgy melletti üres ülésre, és onnan pislogott rá óriási szemekkel, mintha csak azt mondta volna: Simogass meg, neked is, és nekem is jó lesz, meglátod! A nő teljesen elfordult és megvető pillantásokat vetett rá. Szépen megfogtam okos kis fejét és az ölembe húztam, közben mondtam neki, hogy nem kell minden embert meghódítani... Majd lefeküdt és a nő melletti ülés elé tette fejét, onnan pislogott a nőre - de ez sem jött be... Végső elkeseredésében felült, és elővette az okosan néző vizslafejét, tudjátok, azt amikor előre tolt fülekkel, jobbra-balra billentik a fejüket, mintha azt kérdeznék: Mi baj? Látod én milyen okos vagyok?!
Hát ez sem vált be. :) Na nem baj, a pihenőben elkezdett produkciózni... volt két kisgyerek utas, ők ültették, fektették, és különböző trükköket kértek tőle... a többi utas meg körénk állt és csodálták Bobót. Na ezzel Botond egy picit kiengesztelődött, de a nőt még ez sem hatotta meg... szerencsére néhány megálló után leszállt. Én csak sajnálni tudom az ilyen embereket... biztosan jó okuk van arra, hogy ilyenek, de nem is tudják, hogy milyen szegényen fognak eltávozni a földről... Sosem fogják megtapasztalni az igaz, valódi önzetlen szeretetet!

Hátha meghatja...

Nem érdeklem...