Lassan beáll a napi ritmusunk, ami igencsak nagy magabiztossággal ruházta fel a kis nyavalyást. Például néha bepróbálkozik azzal, hogy hisztivel érje el, amit akar. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor a nagyfokú nyugodtságot nem könnyű megtartani, de azért sikerül :), persze ez az amiért csak RITKA az ilyen eset.
Tegnap, játék közben gyönyörűen beállta a kötéldarabkát, és imád pillangókra vadászni... szóval alakul a vizslasága is a kisasszonynak.
Ma pedig eljött az első igazi, városi szocializáció ideje! :)
Ami mindössze annyiból állt, hogy egy picikét forgalmasabb területre, mint eddig kivittem az ölembe, leültem egy árnyékos padra, és eszegetett a zsákból, majd szépen, lassan elaludt... Igen, pontosan ez volt a cél! Zajos, idegen környezetben, ahol rengeteg inger van, békés, nyugodt álomba szenderüljön. A művelet alig 40 perc alatt ment végbe, és igazából előtte a megszokott helyünkön jót játszottunk, elintézhette kis, és nagy dolgát. Szóval minden adott volt egy jó kis durmoláshoz.
A véletlen úgy hozta, hogy igen komoly ingeráradatnak lett áldozata Repcike...
Már épp megszokta a kocsik zaját, az emberek, gyerekek hangját, amikor közel 50-60 gyerek állt meg tőlünk vagy 30 méterre. A tanítónénik rendszabályozták őket, hogy így álljanak, úgy álljanak, ne üljenek le, stb. Nem is nagyon értettem, mi ez az egész, úgyhogy különösebben nem figyeltem rájuk, próbáltam én is lazítani, hogy Repce még inkább megtudjon nyugodni. (Itt kell megjegyeznem, hogy amikor ébren volt, akkor is hihetetlen nyugalommal tanulta a világot. Nézelődött, szimatolgatott, ha valamilyen ismeretlen hangot hallott, akkor elnézett a zaj irányában, majd visszahajtotta kis fejét a karomra. Ha valami olyan dolog közeledett ami ijesztő lehetett volna számára, vagy erősebb zajt hallottunk, akkor probléma nélkül falatozott a zsákjából...)
Tehát épp "relaxáltunk" - pici lány már a szemét is lecsukta, amikor a 60 gyerek tapsolni kezdett, erre mind a ketten odanéztünk a hangforrás irányába, és ekkor láttuk meg, hogy bizony a gyerekek a Világ Harmónia Futás lángját várták, az egyik kisgyereknek átadták a lángot, és megindult a sok gyerek, futókkal, és a lánggal együtt felénk, hogy előttünk fussanak el. Mondanom sem kell, már kaptam is elő a zsákot, Repce meg úgy dugta bele a fejét, mint strucc a homokba. Elfutott a tömeg nem kis zajjal előttünk, majd Repce kivette a fejét a zsákból, sóhajtott egyet, és mély álomba szenderült!
Őszintén szólva nem számítottam ennyi, és ekkora ingeráradatra... és nem is tartom ezt szerencsésnek. De sikerült megoldanunk a helyzetet, úgy, hogy tanuljunk belőle.
A fiúkkal is egyre jobb a kapcsolata.
Botonddal ma kötélhúzósat játszott, amiben Boti meglepően gyöngéd volt. Lassan futott előtte a megszerzett kötéllel, hogy Repce is utolérje, és amikor a kislány már épp fel akarta volna adni, akkor megállt előtte, és hívta játszani.
Huba tegnap okozott nagy meglepetést. Ugyanis elmentünk egyet sétálni, méghozzá olyan helyre, ahol nem nagyon szokott más kutya járni, gondoltuk, így szaladgálhat a három eb együtt. Épp, hogy megérkeztünk megjelent egy kislány a fiatal (tini) korú, tacskó-mix kan kutyusával, aki rögtön Repcét nézte ki magának, mint potenciális játszópartnert. Oda is szaladt hozzá, ami hevességtől Repce hirtelen megijedt és felvakkantott ( a kiskutya elsodorta egy picit...). Erre Huba, mint egy gladiátor vetette magát Repce és a kis tacsi közé. A tacsit a testével kitolta Repce aurájából és kb. olyan fejjel, mint aki ezt mondja: "Hé, ő az én húgom, igaz, nem csípem, de akkor is az én falkába való, úgyhogy ha valami baja lesz, akkor atomokra csipkedem a bundád!" Ezt Repce cuki csóválással hálálta meg, majd szedte a tappancsait Botond után. Huba még egy két szúrós tekintetet vetett a tacskóra, aki ezután inkább odébb állt. Huba tipikus szájhős, de azért sokszor bejön ez a taktika...
Így tanulunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése