A régi olvasóimnak, akik olvasták az Emberkedő Huba blogot talán nem kellene bemutatnom Hubát. De tudom, hogy sokan Botondon keresztül ismertek meg minket, így "kutyakötelességem" Őt is bemutatni!
Röviden és velősen: Hubának köszönhetek mindent! Hiszen ő az első kutyám, rajta keresztül tanultam meg a "kutyázás" fortélyait. Huba már elmúlt 5 éves, de az hogy vele is belevágok a terápiás képzésben jól bizonyítja, hogy egy középkorú vizslával is lehet csodákat véghezvinni. Bár ő sosem tartozott az elhanyagolt vizslák közé, mindig foglalkoztunk vele, ő is "klikkeres" kutya, és ha valaki akkor ő igazán megtanulta az emberek nyelvét. "Szól" ha üres a vizes tál (fém vizes tála van, és el kezdi bökdösni, ha üres, ami nem kis ricsajjal jár a járólapon) , vagy ha eljön az estidő és ideje aludni térni (odaáll az ágy elé és ráteszi a fejét az ágyra, nagy sóhajtások közepette). Ő elég "beszédes" típus, nem szégyell ugatni se ha valamit el akar érni, így nem is csoda, ha a 'Hangot!' vezényszót kb. 3 perc alatt sajátította el, az egyik kutyasulis képzés után, amikor a csapattagokkal egy kicsit még beszélgettünk a naplementében. Huba egy végtelenül nyugodt kutya, nem ijedős, és nem félős. Őszül a tappancsa, és imád jól eső hangon dorombolni, ha a fülét vakargatjuk, tekergetjük. Ő a Sóhajkirályfi, mert minden összegömbölyödős lefekvést nagy, elégedett sóhajtással nyugtáz. Ugyanakkor ha kint vagyunk a természetben valóságos energia bomba. A legutóbbi állatorvosi vizsgálatán (új állatorvosnál), a doktor 2-3 évesnek vélte, és csak az oltási könyvét megtekintve hitte el, hogy bizony a duplája. Huba 2012. január 1-én kezdte meg terápiás kutya tanulmányait.
A vizsgát nyárra tervezzük vele letenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése