Ma reggel az Új téri kutyafuttatón kezdtük a napunkat, ahol a fiúk hatalmasat hancúroztak Semi-vel, a spániel fiúcskával. Mivel Botond "túl pörgette" magát és belekezdett a szokásos, "Hé te kutyabarátom, most velem játszá máá és ne Hubával!" című "visongását", ki kellett ültetnem egy kicsit, ezzel egy kis helyben maradást is gyakoroltunk, igencsak zavaró, inger gazdag környezetben. Miután kiugrálták magukat elindultunk a szokásos "nagy körünkre", ami körbevisz minket a környék dimbes-dombos területén.
Visszaérve a kocsinkhoz útnak indultunk a városközpontba, ahol letettük a kocsit, és indulhatott a városi képzés. A következő volt a feladat:
Forgalmas, városi közegben való engedelmes feladatok elvégzése. Zsák cipelés, zsák feladása.
Botond a zsákot csak kétszer hagyta el, amikor a régi szomszédjainkkal találkoztunk, és örömkitörést kapott, illetve akkor amikor a kedvenc állateledel boltjába mentem be.
A bank előtt példaértékűen ült, bár kicsit hevesen reagált a viszontlátáskor. A tömegen való áthaladás is jól ment neki, büszkén vitte a zsákját és élvezte az emberek elismerő tekintetét és dicsérő szavait.
Hubának ma volt az első hivatalos városi képzése. Teljesen a tőle elvárt minőségben teljesített. Huba hihetetlenül jól viseli a tömeget és a zajokat. Még Botondot folyamatosan és lépésenként kellett annak idején terhelni, addig Hubát rögtön a "szombati forgatagba" tettük bele, ami csöppet sem rontott a munkáján. Szépen ment Doni lába mellett, fegyelmezetten ült, békésen viselte a buszmegálló környékén lévő több tucat embert. Botondhoz hasonlóan ő is mindig jelzi ha gyalogos átkelőhelyhez érünk. Ez mondjuk mindkét kutyánál alap elvárás volt első perctől kezdve. Mindig zebrán keltünk át velük, átkelés előtt ültetéssel. Huba is és Botond is lassít ha zebrához érünk és "rávezet": megáll előtte és leül, hacsak nem mondjuk nekik, hogy "Tovább!" mert akkor szépen mennek tovább.
Huba még csak most tanulja a hosszú távon tartó tárgy cipelést, így ő csak rövid időkre kapta meg a zsákot, hogy hozza a szájába. Viszont akkor szépen hozta. Sőt az "elhagyott" zsákot is jelezte és kérésre visszament érte és elhozta.
Egyetlen egyszer reagált nem tetszően: egy csapat fiatal srác pórázon vezetett egy fiatal pitbult. A kiskutya hevesen érdeklődött a fiúk iránt, és ezt a hevességet Huba nem igazán tűrte neki, "rászólt", mi meg Hubát tiltottuk le, így gyorsan visszazökkent minden a normál kerékvágásba. A visszafelé vezető úton bázisoztunk egy kicsit. Huba még kezdő a bázisban, de hamar ráérzett a lényegére, Botond a tőle elvárhatóan, 100%-osan csinálta... Büszke voltam a kis nyavalyásra, de elvégre egy terápiás kutyának illik maximálisan teljesíteni. :D
Összességében, mind a két legényke szépen dolgozott, büszke voltam rájuk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése