2012. november 10., szombat

Szaporító vs. Tenyésztő



Sokan ismernek meg az utcán, sokan a közösségi oldalakon, és sokan a különböző fórumokon. De csak akkor, ha vizsla is van mellettem… Hozzám tartozik, ő az életem. Egyre többen keresnek meg ismeretlenül is, ha gazdátlan vizslának keresik az „igazit”, vagy ha vizsla vásárlás előtt állnak, „mert ő vizslás, majd ő segít…”.
Az ilyen beszélgetések során gyakran felmerül a „Honnan hozzak kiskutyát?”, „Mi a különbség a tenyésztő és a szaporító között?” „Miért lehet 3000 Ft-ért és 130.000 Ft-ért is kapni vizslát?!” És sorolhatnám még azokat a kérdéseket, amikre jöhetnének a demagóg válaszok.
Ehelyett úgy gondoltam leírom a saját tapasztalataimat, lehet, hogy az többet segít annak, aki kiskutya vásárlás előtt áll.
Természetesen szeretném leszögezni, hogy bármely fajta beilleszthető a VIZSLA szó helyére.

A vizsla az vizsla, vagy nem?!

Szerencsés ember vagyok, mert van három csodálatos négylábú barátom. Ők teszik az életemet teljessé. Lassan két éve, hogy a hobbikutyázás átalakult „munkakutyázássá”, belekóstoltam a segítőkutya kiképzésbe, és azóta megszállottja vagyok.
Mind a három kutyám magyar vizsla.
Huba 6 éves, és valódi hobbi kutyaként került hozzám. Tipikusnak nevezhető hozzáállásom volt akkoriban: nem akarom tenyészteni, nem akarok kiállításozni, kell egy kutya, kivel lehet nagyokat sétálni, kirándulni. Nem kell, hogy törzskönyves legyen, és lehetőleg ne legyen drága megvenni, mert mint minden magyar állampolgárnak, kevés a fizetésem.
Tipikus ugye?! Az... Megérkezett a kutya, aki 14 hetes volt, túl a korai szocializációs szakaszon (akkoriban erről sem tudtam túl sokat… kb. 12 hetes korig tart, és ami ebből kimarad, az szinte pótolhatatlan, ami trauma éri az szinte kitörölhetetlen…)
Szóval ott volt velem a 14 hetes kajla, sérülésekkel teli (a két nagy németjuhász tette, akikkel egy udvarban volt), de cuki volt és az enyém. A sérülések mellett tele volt szegényke férgekkel is, ami az első oltás (mert mi oltattuk be először) után kapott féreghajtótól produkálta. Alig tisztultak ki a férgek jött a véres széklet, amit a bélgyulladás okozott… Ekkor röpke egy hónap után 20-30.000 Ft körül tartottam. De ürültem, van egy kutyám, és innentől kezdve legyen vele bármi, az én felelősségem. Az akkori legjobb tudásom szerint tanítgattam, olvasgattam vizslás könyveket. Jöttek az első problémák (nem jön vissza, feleszik mindent az utcán…) és egyre több szakkönyvet olvastam el. Félt az idegen kutyáktól… gyakran fájlalta a lábait.
Nagyon sovány volt, a férgek tönkre vágták a bélrendszerén, nem tudott rendesen felszívódni a tápanyag, hiába adtam neki a legjobb tápot, étrend kiegészítőt.
Ekkor lettem dühös… méghozzá magamra. Én egy tanult ember vagyok, hogy lehettem annyira buta, hogy nem vizsgálódtam jobban körül, honnan is hozok kutyát?! Hiszen nem lehet kicserélni, visszavinni, hogy túl sokat betegeskedik, problémás, stb. Ekkor kezdett letisztulni a kép. És rádöbbentem, a gépezet része lettem. Támogattam a szaporítást, és most áldozat vagyok. Vagy én is bűnös?! Kavarogtak bennem a gondolatok és elhatároztam, többet ilyet soha. Csak onnan jöhet hozzám kutyus, ahol minden körülmény egyértelműen tisztázott. Ekkor már sokkal több kiadásnál tartottam, mintha egy remek felmenőkkel megáldott törzskönyves kutyát vettem volna magamhoz. Az állatorvos jó barátunk lett, sokszor adott kedvezményt, vagy egy-egy kezelésért pénzt sem kért… tudta, hogy nem vagyok rossz ember, hiszen látta rajtam… Én meg tudtam: felelőséggel tartozom érte…


Saját bőrön újra, meg újra…

Miután saját bőrömön tapasztaltam meg milyen a „zsákba kutya”, miért is ne estem volna bele újra a saját hibámba. Ekkor már sokan ismertek, milyen megszállott kutyás vagyok. Egy kedves ismerősöm keresett meg, hogy van egy 6 hónapos kan vizsla, akinek családi okokból gazdát keresnek. Mondtam, hogy ok, szívesen segítek felvenni a kapcsolatot a fajtamentőkkel. De gyors elhelyezés kellett a kutyának, így rövid egyeztetés után, ideiglenesen befogadtuk.
Ő első ránézésre szép kis vizsla volt. De egy valami hamar feltűnt, nagyon bizonytalan a mozgása, gyakran felesik a saját lábába, és az izületei nagyon vastagok, emellett sántított. Viszont nagyon bújós volt, játékos, és hamar rá kellett döbbeni, ő hozzánk tartozik…
Az orvosunk hamar diagnosztizálta: kalcium hiány, nem megfelelő volt a táplálék, és csak zárójelesen, vele is mi kezdtük el az oltási programot. Isten lássa lelkem, minden séta horror volt számomra még meg nem lett a „védettsége”, hiszen egy hat hónapos kutyát nem zárhatok lakásba…  És ekkorra már betört a köztudatba a kutyapszichológia, és a szocializáció fontosságát is gyakrabban hangsúlyozták.
Nagyon embercentrikus volt, egy kissé félénk, de mégis játékos.
Mivel viszonylag korán (ahogy hozzám került) elkezdtem vele foglalkozni, így hamar kiderült alkalmas lehet terápiás kutyának. Tanítóként kapva kaptam az alkalmon, belevágtam a tréningbe, ami nem volt egy könnyű menet. Le kellett küzdenünk a félelmeit, ami sosem az emberek felé irányult, hanem a legegyszerűbb tárgyak, vagy erős zaj ingerek, pl. tűzijáték jelentette. Döbbenten kellett tudomásul venni, hogy ez bizony a sokszor emlegetett „lövésfélőség”, ami bizony nem túl stabil idegrendszerre vall… NA TESSÉK, ÚJRA A SZAPORÍTÓK CSAPDÁJÁBAN! Pedig megfogadtam… De nem baj, felelősséggel tartozom, és ki fogom hozom belőle a legjobbat!

Kettő+Egy

Egy Kedvenc, egy Terápiás kutya. Így festett a kutyáim „végzettsége”.
Az évek alatt természetesen sok kutyás emberrel sikerült megismerkednem. Többek között itt az interneten is, akik mind látták, milyen megszállott kutyás vagyok.
Közülük az egyik, tudta jól, hogy menyire szeretnék egy drótszőrű magyar vizslát. Így a kennelében született kiskutyák egyikét felajánlotta számomra. Elmondhatatlan öröm volt ez nekem, hiszen ezzel egy álmom valósult meg.
Mivel mind a ketten szerettük volna, ha a picit terápiás kutya pályára lép, így első perctől kezdve EGGYÜTMŰKÖDVE segítette a munkámat. Mindent megtett azért, hogy az alom egyik kiskutyája megfeleljen majd a teszten. Ehhez persze mindnek ugyanazt az ellátást, figyelmet kellett megkapnia, hiszen a tesztet 6 hetesen végeztem el.
Hamar eljött a hatodik hét. A kölyökteszten nagyon egységes képet mutattak a kicsik, nehéz is volt dönteni, de mivel kislányt akartam, így esett a választásom Repcére.
8 hetes korától el is kezdődött a szocializációs tréningje, és szépen bekapcsolódott a terápiás kutya programba is.

Száraz tények

Huba, az első kutyám kiváló családi kutya, sőt kifejezetten jól képzett. Mindent tud, amit egy terápiás kutyának tudnia kell, csak épp nincs róla tanúsítványa. Jó jelző kutya, ugyanakkor nagyon barátságos. Jól viseli a zajokat, nem félős. 2 éves kora óta diagnosztizáltan húgyköves. Először struvit, majd egy évre rá kalcium-oxolát köveket találtak a vizeletében. Ez nem gyógyítható betegség, élete végéig kezelendő. Félévente vizeletvizsgálat, szükség esetén speciális diéta. Lassan 1,5 éve nincs bélproblémája, és azóta a testsúlyát is szépen tartja.

Botond a 6 hónaposan befogadott kutyám, remek személyiség. Csodálatos és különleges kapcsolata van az emberekkel. Hosszú tréningek mellett sikerült „kutyát faragni” belőle, de azért mindig figyelnem kell, hogy ne terheljem túl, mert akkor előjön a félőssége.
Sajnos a mellső lábának könyökei nagyon kifordulnak, nem jó a szögelése, így nem is terhelhető túlzottan, mert akkor lesántul. Pedig imád frizbizni, de csak módjával szabad… hiszen nem szeretném, ha idős korára nem tudna lábra állni. Laza a szemhéja, műtétre nem szorul, de tény, hogy szinte minden hosszú kirándulás után begyullad neki.

Repce lassan 8 hónapos, és jelentem MAKK EGÉSZSÉGES. Szép mozgású, nyugodt, kiegyensúlyozott. Nem félős, nem fél a zajoktól, sem tárgyaktól. Kíváncsi, kiválóan apportozik, kiemelkedő a tanulási képessége. Csontozata erős, jó szögelésű, remek frizbis kutya lesz, és nem utolsó sorban tökéletes terápiás kutya. Élmény vele a képzés, a kutyaiskola, egyszerűen minden… Állatorvost csak az oltások idejére lát.

Mind három kutyám ivartalanított. Ezt fontosnak találtam, hiszen én nem értek a tenyésztéshez, szakma az, amit meg kell tanulni. Élő bizonyítékai a kutyáim. Egy szaporítónak, akinek a pénz a fontos, amiket a kiskutyákért kap, vagy éppen azért pároztatja kedvencét, mert „egyszer kell!”, vagy mert olyan szép, és különben is minden, még meg nem született kölyökre már bejelentkeztek az ismerősök… Szóval a szaporítók nem tudják mi az ami egy kutyafajtát azzá tesz ami. A vizslát vizslává… A tenyésztők tudják mely egyedet melyikkel kell pároztatni, hogy azok a tulajdonságok, amik kívánatosak megjelenjen az utódba.

Én nem vagyok tenyésztő, és bevallom a kiállítás világa még most is riaszt… Hogy mégis mért hiszem el, hogy van kutya amelyik 130.000 Ft-ba került? Mert annyit ér… mert ilyenkor nem a törzskönyvet veszi meg az ember, hanem a könyvben lévő felmenőkbe fektetett minőségi munkát. És ez, elhiheti nekem mindenki… megfizethetetlen.
Mert ugyan lehet jó kutya ismeretlen származású eb is, de valljuk be… „zsákbakutya”…
Szeretném itt leszögezni, befogadni egy kutyát nemes dolog. De szaporítótól vásárolni bűn.
Nem csak a fajta ellen, de az ember magával szemben is vétkezik. Hiszen 10-15 évre fogadja maga mellé négylábú társát, akit vidámnak és egészségesnek szeretne látni.

Egy valami nagyon fontos: Ha egyszer magadhoz vetted, felelősséggel tartozol érte, tehát jól fontold meg, mert az első döntésed percek műve, de egy életre szól. 



4 megjegyzés:

  1. Nagyon értékes gondolatok, gratulálok!

    VálaszTörlés
  2. Ezt ennél jobban leírni nem lehet...

    VálaszTörlés
  3. Valóban érdekes gondolatok bár ismerek drága pénzért, tenyésztőtől vásárolt vizslát amelyik gyakorlatilag mindenre allergiás. Külön kell neki főzni minden nap.Folyamatos ápolást igényel. A tenyésztője nem is érti a dolgot hisz ilyesmi még soha nem fordult elő. Ezzel ellentétben a mi vizslánk, talált kutya. Kb. 4 hónaposan került hozzánk. 5 hónapos kortól iskoláztattuk. (ovi, alap, és emelt szint )Hibátlan, egészséges, pompás példány. Biztos jó a szakképzetten tenyésztett kutya de azért tűzbe azért sem tenném a kezem. Üdvözlettel: Hevesi Péter Benjámin

    VálaszTörlés
  4. Sajnálom, hogy a cikkedet nem 2 hónappal ez előtt olvastam. Én is elkövettem ezt a 'hibát', bár én ajándékba hoztam el a kis pöttömöt, férges sem volt, viszont még így több mint egy hónap elteltével is sovány (közel dupláját kapja, mint ami szerepel a csomagoláson), nem is beszélve arról, hogy valami olyan ritka genetikai rendellenessége van, amivel a sokat látott állatorvosunk is csak tankönyvben találkozott. Azt nem bánom, hogy hazavittem, mert egy tünemény, nagyon jól kijön a nagykutyával is, aki rajta éli ki eddig elfojtott anyai ösztöneit. Inkább azt bánom, hogy valakit hozzásegítettem további szaporításhoz, mert ugye igény van rá...
    Üdvözlettel: Kiss Katalin

    VálaszTörlés