Reggeli tréning Hubával

Repce tudománya

Régen írtam arról, hogy hol tart Repce a tanulásban.
Nézzük csak... ezek azok, amelyek már tökéletesen mennek:

Trükkök:

- Forgás jobbra, balra
- Ugrás a levegőbe
- Felugrás valamire
- Mellső lábbal felállás valamire
- Hangadás jelre
- Hempergés
- Pacsi adás jobb, bal manccsal
- Érintés orral
- Érintés manccsal
- Zokni lehúzása
- Póráz feladása

Jelenleg a kúszást tanulja.

Apportozás:

Repce imád apportozni. Nem megszállott, de nem is "feladatként" fogja fel.
Igazából bármit odahoz, amire rámutatok, eddig ezekkel gyakoroltunk:
- Toll
- Mobiltelefon
- Kulcscsomó
- Pénzérme
- Kosár
- Vödör
- Mankó
- Távirányító
- Papír-zsebkendő ( nagy kísértés... imádja széttépni :)))) )
- Takaró
- Papucs
- Cipő
- Csont
(Több nem jut eszembe...)
Természetesen labdával és rongyjátékkal is szoktunk apportozni :)))

Alap engedelmesség:

Repce 8 hetes kora óta tanulja a különböző alapengedelmességi feladatokat. Amik már szépen mennek:
- Laza pórázon való séta
- Láb mellett haladás (jobb, bal oldalon)
- Ültetés
- Fektetés
- Helyben maradás
- Menetközbeni ültetés
- Közömbös viselkedés helyben maradás közben, mialatt ember, ember-kutya dolgozik körülötte
- Behívás póráz átadással kombinálva (A kutyán rajta hagyom a pórázt, amikor helyben marad, majd behívásnál a kutyának fel kell vennie a szájába a pórázt, és előttem leülve átadni azt.)

Akadályok:

Az alábbi akadályokat már vezényszóra is teljesíti:
- Á-palánk
- Rövid, hosszú kúszó
- Tornapad (Végig sétálni rajta)

Az eldőlt mankó apportozása

"Falatért munkát vállalok!"

Huba és Repce mottója a címben olvasható mondat. Valóban, mindent megtennének egy kis virsli karikáért vagy sajt kockáért. Botond inkább labdamániás... vagy inkább "minden ami eldobható" mániás. Van egy rönkje (Apafejtől "kapta"), cirka 1,5 - 2 kg... ezzel szeret újabban apportozni.

Mind két tanuló ebem újabb és újabb feladatok elsajátításán dolgozik.
Huba jelenleg a menetközbeni ültetést és fektetést tökéletesíti, természetesen klikkerrel. Repce a kúszik és a "mankó eldőlős, majd azt apportozós" feladatot gyakorolja.
És itt jön az érdekesség. Szerencsére ma, Magyarországon nem nagy kihívás különböző hangú klikkereket beszerezni... szerencsére! Merthogy képzeljük el, hogy Huba édesen alussza a jól megérdemel délelőtti pihenőjét, amikor a mindenlében kanál Repcét még egy kicsi szellemi terhelés alá kell helyezni, hogy normál üzemmódba kerüljön. Előveszem a klikkert és az első kattanásnál Huba eszeveszetten ugrik fel mézédes álmából, mert megszólalt a klikker. NA ezért kell különböző hangú kattogó doboz.
Eleinte kételkedtem abban, hogy így megoldódik a probléma, de a mai tréning fényes bizonyítéka volt annak, hogy működik. Huba helyben maradása közben Repcét fektettem, és kapta a klikket, persze Huba még nem. Az öregfiú rezzenéstelen arccal üldögélt tovább, felénk sem nézett. Lapos pillantásokkal ignorálta a hangot... "ez úgysem nekem szólt" arckifejezéssel. Tökéletes! Persze ennek ellenére nehezen tudom elképzelni, hogy a 10 tagból álló óvodai csoportom minden egyes tagjának sikerülne különbözőt beszerezni...

Suli - Óvoda - Munka

Ez a három szó jellemzi leginkább a napjainkat... Huba alaptanfolyamos lett, Repce pedig eminens ovis. Botondka a "kenyér kereső", ő most kimarad a suliból, helyette dolgozik. Így van ez rendjén... hiszen tavaly február óta megállás nélkül tanult.

Huba nagyon jól halad, bár mostanában kicsit érzékenyebb lett... nem tudom, hogy a korosodása miatt van-e, vagy egyszerűen csak rigolyásabb... Eleinte azt hittük, hogy a "kicsikre" fordított nagyobb figyelem miatt vannak vele a problémák, de az is lehet, hogy a környezetváltozás (költözködés) is megviselte. Mindenesetre most jobban koncentrálunk arra, hogy maximálisan kielégítsük az igényeit. A napi séták eddig sem maradtak ki, most rajta vagyok, hogy szerezzek "vad alkatrészeket" (fácánszárny, őzláb stb.) így vadászati tréningezni is lehetne vele. Túl van a 6. engedelmességi óráján, közben mindennap gyakorolják a tanultakat itthon is. Apafej lelkesen klikker tréningezik vele, Huba pedig egyre követőbb és kellemesebb társaság. 

Repce eminens... nagyon ügyes és pontosan szeret dolgozni. Az oviban is szívesen dolgozik, sőt nagyon szeret játszani is. Eleinte nem akart "lazítani", a pihenő = szocializációs időszakokat végig a lábunk mellett töltötte, várva  a feladatot, amiért falatot kaphat. Mára már szaladgál, és játszik a többiekkel. A kedvence az, amikor megszerez egy játékot, őrült szaladásba kezd és a sok kutya kergeti őt. Elég mókás ezt látni, amikor 6-8 kutya szalad utána... nagyon élvezi! :)

Programok tekintetében is bővelkedünk. Talán az eddigi legizgalmasabb saját szervezésű programunk az
I. Kékcsillag Családi Nap nagyon nagy sikert aratott. Igazából ezen az alkalmon debütáltak a kicsik, hiszen itt már a gyerekek nem csak simogatták őket, hanem különböző feladatokat is csinálhattak velük. Persze a két vizsgázott eb, Luca és Boti vitte el a hátán a 3 órás programot, de a kicsik is kaptak szerepet. Repce első saját feladatát kapta meg, méghozzá az Utánozd a kutyát! játékot játszhatták vele a gyerekek. Tökéletesen csinálta végig, egyáltalán nem zavarta  a mögötte ugráló, kúszó, vagy épp hempergő gyerekek. Tette a dolgát, csinálta a trükköket, amiket kértem tőle. Persze a gyerekek kedvence az apportozást is szívesen csinálta, sőőőt, azt hiszem ez a másik kedvenc feladata Repcének. De nagyon szereti az akadályokat is: padon vezették a gyerekek, zsámolyra ültették.

Botondka ezen a programon is bebizonyította számomra, hogy nagyon különleges az a kapcsolat ami közte és a gyerekek között van. Azt hiszem, Botond gyereknek hiszi magát. Lehet sokan megmosolyogtok, de akkor azt mondom, gyertek el és nézzétek meg egyszer, hogy dolgozik. Döbbenet! De ezért van az, hogy imádják őt, és ahol egyszer járunk ott Botondot mindenki megjegyzi.
Lassan egy éve, hogy letettük a hivatalos terápiás kutya vizsgát... azóta nagyon sokat tanult, sokkal nyugodtabb. Alig van szükség jutalom falatra munka közben, mert ő bizony nem a falatért dolgozik... Nem tudom mi is az, ami jutalmat jelent neki... valószínűleg a törődés, az hogy feladatokat kérnek tőle, az hogy szeretik, simogatják... :) Csodálatos kutya...

Néhány fotó, a teljesség igénye nélkül az elmúlt időszakról:

Apafej és Huba a tanfolyamon

Botonddal az I. Kékcsillag Családi Napon

I. Kékcsillag Családi Nap - Repcét padon vezeti az egyik kisfiú

I. Kékcsillag Családi Nap - Utánozd a kutyát! (Hempergés)

Botond

Huba csócsál :)

Mester és Tanítványai

Bodza, Repce és Botond :)

 

 Csipet-csapat kirándulás

Repce élvezi az őszi napsütést :)

 Zárt termes képzés Repcével

(a téli időszakban itt zajlanak a tréningek) 

Repce

Klikkeres tanulás

Ma végre rászántam magamat, hogy Repcével is elkezdjem a klikker tréninget. Igazából még egészen pici korában elkezdtem kondicionálni, de valahogy nem éreztünk rá.
A klikkeres képzésben a legjobban a formálást szeretem, mert ez az a tanítási típus, amiben a leginkább fejleszthető a kutya kreativitása, és a legjobban megtornásztatja az agyacskájukat.
A lényege, hogy a kutyát a hideg-meleg játékhoz hasonlóan vezetem rá arra, hogy milyen cselekvést is várok el tőle. Mivel szeret Repce apportozni, így ezt a feladatot néztem ki neki, viszont egy olyan tárgyal amivel még nem találkozott.
A tréninget persze nem ezzel kezdtem, először bevezettem neki a formálással történő tanulást. Először klikkelgettem, és kapta a jutit - hamar összekapcsolta, a klikk után juti jön.
Kitettem a szoba közepére egy flakont, amit fel kellett borítani a tappancsával. Jó 7 percbe is beletelelt mire rájött mit akarok tőle, viszont utána piszok gyorsan vette a következő lépcsőket. Ilyen volt az érintsd meg a tenyerem az orroddal, adj pacsit a lefordított vödörre.
Miután stabilan megértette, hogy neki produkálnia kell, amiért klikket kap, ami terelgeti őt a helyes megoldás felé, jöhetett az igazi megmérettetés!
30 másodperc... ennyi idő kellett ahhoz, hogy a távirányítót a kezembe rakja... mindenféle vezényszó nélkül... egyszerűen csak a klikker hangját hallotta, és kapta a falatokat...
Ijesztő, micsoda agya van ennek a kislánynak! :))))

Mostanában...

Repce túl van az ivartalanításon!
Ez a legnagyobb esemény ami a napokban történt velünk. Nagyon jól viselte a beavatkozást. Az első éjszakám ugyan meglehetősen éber volt, ugyanis végig sírdogálta... másnap is elég nyúzott volt, meg én is... , de harmadnaptól úgy viselkedett, mintha misem történt volna vele. Huba nagyon gondoskodó... Ezt már Botond esetében is többször bebizonyította, és most Repcét is folyton nyalogatná, gyógyítgatná. Boti meg nem nagyon értette Repce miért nem ugrál rá, amikor direkt a hátára fekszik neki... Pedig máskor ilyen esetben óriási birkózásba kezd vele.
Repce új nevet is kapott, méghozzá azt, hogy Murcika. Egyébként Hejszegnő tökéletesen kihasználta elesettségét, még ma reggel is megállt a lépcső tetején, hátha Anyarabszolga leviszi, mert ugye a pociját műtötték! :)
Botondkával újra felfedeztük a frizbeezés élményét, így mostanában, ha az időjárás is engedi akkor utat adunk szenvedélyünknek. Egyre gyorsabb Boti, annyira hogy azt hiszem jobban utána fogok olvasni a versenyszabálynak. Lehet, hogy ki kellene próbálnunk magunkat, kitudja?! Csak az én dobástechnikám az amin van mit gyúrni...
A kutyasulinkban is elindult az őszi tanfolyam, amiben megkaptam az ovis csoportot. Így a terápiás tanulók mellett, most további 7 nebuló kutya-gazda páros agytágítását végzem. :) Van köztük 3 német juhász, 2 schnauzer, 1 labrador, 1 cane corso. A kis csapatomhoz természetesen a teráp-tanuló babáink is csatlakoznak, amint túl lesznek a varratszedésen.
A héten több bemutatóra is megyünk a nagyokkal. Az állatok világnapja alkalmából három intézmény is megkeresett minket, hogy tartsunk bemutatót, amit természetesen szívesen el is vállaltunk. Így csütörtökön és pénteken Luca, Retek és Botond bemutatózni fog, de erről majd részletesen beszámolok.

Műtét utáni ébredés

Huba és Repce - Nem hagyta egyedül a műtött kishúgát

Repce ugatni tanul

Repce új feladatot kapott, méghozzá ugatni tanul. Na nem mintha nem tudna a Drága, de most jelre kellett megtanulnia hangot adni. Ez nagyon hasznos feladata a terápiás kutyának, hiszen sok játéknál tudjuk majd hasznosítani. Például a klasszikus székfoglaló kutyás verziójánál, amikor a szaladó gyerekek kutya ugatásra foglalják el a székeket. De rengeteg ilyen feladatot tudnék még mondani, szóval valóban hasznunkra fog válni. Régóta agyaltam, hogy hogyan is tudnám neki megtanítani, ugyanis ezt a feladatot szinte minden kutya másra produkálja. Egy kis magyarázat, hogy érthető legyen. A feladatot klikkerrel tanítom, méghozzá úgy, hogy valamivel kiprovokálom, hogy a kutya ugasson. Huba például elég türelmetlen, vagyis ha sokáig nem adom oda a kezemből a falatot, akkor ugatással sürget. Nála ezt a pillanatot kaptam el, és így hamar megtanulta, hogy a Hangot! vezényszóra ugasson egyet. Repcénél más a helyzet... ő nagyon türelmes, játéknál, ha felpörög, akkor szeret ugatni... de ezt nem szerettem volna megerősíteni, mert nem túl pozitív dolog. Nála mást kellett bevetni, és eddig nem sok ötletem volt. Máig! Bementünk a kedvenc kutyás boltunkba (ózdi Állatijó), és az eladó lányka megcsipogtatott egy labdát, erre Repce felkapta a fejét, majd újra megszólaltatta, és ekkor olyan vékony hangon sípolt vissza a labdának, mintha beszélgetett volna vele. Hohó! Ez az! Gyorsan el is hoztam neki a sárga csipogós labdát, mert pont ez kellett ahhoz, hogy megtanítsam jelre hangot adni. Nem véletlen, hogy eddig erre nem jöttem rá... ugyanis egyetlen egy darab csipogós labdánk sincs itthon. Vagy azért mert megsemmisült a csipogója, vagy azért, mert ÉN semmisítettem meg a csipogóját.:)))
Miután haza értünk neki is kezdtem a tanításnak. Először apportoztunk a labdával, amit olyan óvatosan, és finoman fogott meg, hogy meg sem szólalt a laszti. Aztán játszottunk vele keresőset, vagyis elrejtettem, amit szimattal kellett megtalálnia. Majd jöhetett a fő produkció. Kezembe vettem a labdát és megcsipogtattam. Erre ő forgatta a fejét, majd az újabb csippanásnál nyifogott egy picit. Jött a klikk, ő meg meglepett fejjel, de örömmel fogadta a falatot. Mondanom sem kell, hogy a harmadik csipogtatás után - mely közben már mondtam a Hangot! vezényszót már bátran vakkantott, és utána már a labdára sem volt szükség. Elég volt, a vezényszót mondani és a kezemmel mutatni a jelet (mint amikor a gyerekek kacsacsőrt formálnak az ujjaikból és azzal "hápognak"). Nagyon gyorsan megtanulta, mint eddig mindent!
Íme, az eredmény: