Furcsa dologra kellett megint rájönnöm, és persze ebben is Botond segített nekem.
Voltunk ma a BEFI-ben gyakorolni. Volt minden: zajongó gyerektömeg kis helyen, leeső szék az asztalról, kutyától sikító gyerek... de mindent jól tűrt Boti. Csak tette a dolgát, feladta a kulcscsomót, hozta a kosarát, pacsit osztott, lefeküdt a tömeg közepén és várt... Büszke voltam rá. Nem hittem volna soha, hogy az az őrült, a Micimackóból leginkább Tigrisre emlékeztető kutyus olyan békésen fog feküdni két feladat között, még a gyerekek dolgoznak. Az állat-asszisztált angol nyelvi fejlesztő foglalkozást az anyanyelvi és matematikai képesség fejlesztő foglalkozás követte, alig 15 perces pihenő volt a két óra között. Az első foglalkozáson 6 gyerek volt, a másodikon 4. Nem is tudom miért, de meg voltam győződve arról, hogy a mondókás feladatot, amikor körbe ülik a gyerekek és megcsipkedik, megcsiklandozzák, akkor azt nem fogja szeretni. Ezzel szemben IMÁDTA. Beletette a legközelebb ülő kislány ölébe a fejét és élvezte azt, hogy most minden kicsi kezecske őt szereti.
Hihetetlen... hiszen én szoktam mondani, hogy a "kutyázás" nem egy állapot, hanem egy folyamat, ami mint egy plazma, folyamatosan változik, és körbevesz, átölel, formál. Botond is ilyen... szaladgálhatnak a gyerekek körülötte, már nem zavartatja magát. Fekszik békésen. Bár még mindig nem szereti, ha ül és hirtelen mögé lépnek, úgy hogy ő azt látja. Néhányszor megtaposták a farkát, és ezért egy kicsit elővigyázatosabb lett, egyszerűen feláll. Igazából nem érzékeny a farkára, lehet húzgálni, csóváltatni kézzel, csak ettől a megtaposástól tart. Ha számot kellene vetni arról, milyen volt amikor október elején elmentünk látogatóba a BEFI-be, és milyen most, akkor igazán jól láthatóvá válna a különbség. Szóval folyamatban van... nem pedig egy állapotban... és ezt nap mit nap tudatosítani kell magamban. :D
Olvasom a bejegyzéseidet, és csak gratulálni tudok a teljesítményetekhez! Nagyon ügyesek vagytok, és valóban igazad van abban, hogy mindez (tanulás, ingerek megszokása stb.) egy véget nem érő folyamat, hiszen mindig van miben fejlődni, jobbá válni.
VálaszTörlésÉn sem hittem volna tavaly az októberi temperamentum vizsgánkon, hogy az izgága Milka kutyusom valaha is nyugodtan fog feküdni a csipkelődős játéknál, aztán kiderült, hogy azt imádja a legjobban, amikor körbeveszik és szeretgetik, csak vele foglalkoznak :))
Drukkolok Nektek a vizsgához, bár nem kétséges, hogy sikerülni fog!
Köszönjük szépen! ;) December 17-én első körös, és a két ünnep között a záróvizsga. Kicsit azért izgulok, de bízom magunkban! :)
VálaszTörlés