Kontoll alatt... vizsga előtt 4 héttel

Botond egy NAGYON aktív kutyus... szereti a nyüzsgést és nem szeret unatkozni. Kicsit munkamániás, ami úgy nyilvánul meg, hogy például ha tartunk egy pihenőnapot, akkor rá egy napra már minden rezzenésemet lesi. Hátha szeretnék neki adni valami feladatot. Mindezt nem tolakodóan hajtja vére, csak úgy finoman. Követ mindenhova, szépen ücsörög előttem vagy mellettem. Odahozza a papucsomat, és leteszi elém. Ha valami leesik, pl.: papír zsebkendő, rögtön ott terem és feladja. Ebédnél lefekszik a lábamhoz... nem kunyerál, csak velem akar lenni. Élvezem ezt a hatalmas figyelmet... és ilyenkor mindig az jár a fejembe, hogy milyen jó volna, ha ilyen lenne akkor is amikor nagyobb "tömeg" vesz minket körül. Ugyanis amint többen vagyunk, és  mondjuk Hubán kívül még jó pár kutya is van, elszabadul a pokol. Na jó, talán ennyire nem rossz a helyzet, de tény, hogy olyankor nehezebb kontrollálni. Figyeli a többi kutyát, ki mit csinál, és ha netán valamelyik apportozik, na akkor...
Akkor neki rögvest ott kell teremni, és lehetőleg lenyúlni az apporttárgyat... Ha meg fegyelmezés gyanánt valahova leültetem, vagy lefektetem, hogy ezzel egy kicsit kizárjam, kivonjam őt a "tömeg" bűvöletéből, akkor jön a sípolás... Meg a folyamatos próbálkozás.
Hátha most, vagy most, vagy most... elmehet vissza bandázni...
Na most ezzel a dologgal egy kicsit tanácstalan vagyok. Folyamatosan a türelemre tanítom. Az etetésnél, ajtón kilépésnél, séta előtt, játék előtt, mindig a türelem és a figyelem a kulcs. Viszont a fent említett esetben mintha minden kitörlődne a kis buksijából! Nem figyel eléggé, hogy megértse mi is lenne akkor a feladata... így ilyenkor nem érzem a megfelelő kontrollt.... Persze egy kívül álló egyáltalán nem látja ezt ilyen súlyos esetnek, maximum azt, hogy ez a csupaszív, aktív kutya, annyira, de annyira dolgozna már...
Gondoltam már arra is, hogy ez az egész csak idő kérdése. Elég fiatalka, alig két éves és köztudottan egy átlagos vizsla 2,5-3 éves korában "nyugszik" meg. Ha következetes maradok vele és megérti, hogy ha azt mondom ott marad, akkor ott marad, előbb utóbb benő a feje, és beletörődik a sorsába... Mindenesetre talán megoldást jelenthet a báziskommunikáció és a következetesség...
De már elindult a visszaszámlálás... 4 hét a vizsgáig... és enyhe gyomorgörcs, annak ellenére is, hogy a tegnapi házi vizsgán a Szakemberek elégedettek voltak a munkánkkal, és Jól megfelelt minősítést kaptunk. :)

Terápiás kutya házi vizsgán az egri Autista Alapítványnál. (Botond a jó fiú)