Huba ivartalanítása

Ma reggel 9.00 órára mentünk az állatorvosunkhoz, hogy végre túlessünk Huba ivartalanításán. Évek óta készültünk rá, de húgykövessége miatt az állatorvos nem javasolta. Azóta klinikát és orvost váltottunk (csupán praktikai okok miatt, hogy az egyesületi állatorvos lássa el a fiúkat...), és ez a klinika egy kicsit másképpen gondolkodott a húgyköves kutyák ivartalanításáról. Mivel Huba egy nagyobb testű kutyus, így a húgyvezetéke minimálisan szűkülhet a beavatkozástól. Kicsi az esélye, hogy ez okozzon elzáródást. Többször átbeszéltük az állatorvossal, és a valóságos anatómiai előadás sorozata után úgy döntöttünk, hogy megműttetjük Hubát.
Fél 9-kor érkeztünk  a klinikára. Üres volt a váróterem, három perc sem telt el, már be is hívtak minket. Huba tökéletesen viselkedett, békésen állt, szimatolgatott a levegőbe. Az asszisztens segítségével feltettük az asztalra, ahol szépen leült, a farkát ekkor már enyhén maga aláhúzta. Nekem támasztotta magát, szinte belém bújt. Meglepően nyugodt voltam, Botond ivartalanítása által pontosan tudtam, hogy mi fog történni. Megkapta az altató injekcióját, amit ugyan csak szépen tűrt... úgy fordította el a fejét, mintha azt mondta volna: " jaj, rá se bírok nézni".  Hamar hatott neki az altató, az állatorvos és az asszisztens is végig simogatta, még álomba szenderült. Azután ki kellett mennem a váróba. Körülbelül 30 percet vett igénybe a beavatkozás. Amikor visszamentem a rendelőbe, és minden papír munkát elintéztünk kitolták őt a kocsihoz. Előre elkészítettem neki a helyét, és miután betettük őt, a fejé, és a lágyéka alá tettem egy-egy törölközőt, ha bármilyen "baleset" történne. Egy óra volt az út haza, mialatt kétszer is megálltunk. Ilyenkor leellenőriztem, hogy a nyelve "jó helyen" van-e, illetve gondosan betakargattam. Mikorra hazaértünk már annyira magánál volt, hogy megpróbáljon felülni. Természetesen sikertelen próbálkozás volt ez a részéről. Otthon is gondosan előkészített pihenőhely várta. Egy pokrócban hoztam fel, ami nem kifejezetten tetszett neki, de miután rászóltam, hogy maradjon, türelmesen megvárta, hogy letegyem a helyére. Csodálatos volt látni, ahogy Botond nyugodt, és kedves közeledését, megadó farokcsóválással fogadta. Olyan megnyugtató volt, hogy ilyen szépen figyelnek egymásra.
Még most is bóbiskol, fel fel nézeget. Kicsit remeg az altatás miatt. Alaposan betakargattam, hogy ne fázzon...
Büszke vagyok rá, szépen viselte a beavatkozást, és most is hihetetlen nyugalommal pihen. Szemmel láthatóan jól esik neki, ha közelében vagyok, esetleg a fülét tekergetem. :)

Még bágyadtan...