Repce a Miskolci Egyetemen

Épphogy kijárta Repce az óvodát, máris egyetemen találta magát...  Szerencséjére csak bemutatózni mentünk a Miskolci Egyetemre, hogy a hallgatói mentorprogramban résztvevő egyetemisták és az általuk mentorállt hátrányos helyzetű általános iskolás gyerekek számára egy felejthetetlen játszóházat varázsoljunk az egyetem falai közé.
Bár Repcének annyira tetszett a dolog, hogy lehet szívesebben járna oda, mint a terápiáskutya-suliba.
Luca kutya és Sanyi jött velünk, na meg Apafej fotózni.
Hamarabb érkeztünk az egyetemre, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket. Hiába péntek délután, a parkoló tele, és nagy jövés-menés fogadott minket. Mindenhol javában tartottak az előadások, így a szüneten lévő hallgatóktól a lehető legtöbb simogatást begyűjtötte Repce.
Itt jegyezném meg, hogy nagyon sokat változott a kisasszony. Hihetetlenül nyitott minden emberi kontaktusra, amivel persze eddig sem volt gond, de az esetek többségében kúszva, a hasát mutogatva ment oda az idegen emberekhez. A mostani bemutatón sokkal felszabadultabb volt, ugyan nagyon kedveskedően közeledett, de inkább már csak közel ült az ismeretlenhez, pacsit osztogatott, és élvezte a simogatást.
A gyerekek gyűrűjét is nagyon jól viselte, olyan fejet vágott, mint aki azt mondja: "Anya, ugye milyen ügyes vagyok?! Csak nyugodtan fekszek, hagy simogassanak, nem túrom senkinek sem a kezét, hogy van-e benne falat... csak fekszem békésen... Jól csinálom?"
Mindent, szépen megcsinált, amit kértem tőle, csak ugyebár még nagyon kölyök... :) Viccet csinál mindenből, dobálja az apportot, és izgatottan várja, hogyha feladathelyzet van, hogy mikor dolgozhat már. A szobrokat viszont nem értette... "Mik lehetnek ezek a fura emberek, akiknek betontestük van és fura fejjel vigyorognak... " Hamar összebarátkoztattam vele a szobrokat, ezt követően meg mindig meg akarta őket nyalni... ha elmentünk a szobor mellett megpróbált felágaskodni, hogy megnyalhassa a fejet... Természetesen nem hagyhattam, hogy szobrokat nyalogasson :).
Aztán az is furcsa volt neki, hogy a bemutató közben jöttek-mentek az emberek (hallgatók), akik meg-meg álltak csodálni az ügyes kutyákat. Repce ilyenkor megállt és ő is nézte a hallgatókat: "Na mi van? Mit nézel? fejjel, aztán, "na jól van, nézhetsz, de akkor legalább adjál nekem jutit..."
Persze nem kalandozhat el munka közben, hiszen ezt a vizsgán is nézni fogják, így nem hagytam, hogy nézelődjön, aminek ő kifejezetten örült, hiszen ha rám és a feladatra figyelt, akkor jött a falat.
A gyerekek nagyon élvezték a bemutatót, persze a kutyák is, jól el is fáradtak. Büszke voltam Repcura, nagyon szépen teljesített. A napra az tette fel a koronát, hogy a bemutatót követően még 10-15 percig beszélgettünk a lépcsőfordulóban a mentorok vezetőjével, és ezalatt Repce a lábam mellett lefeküdt és békésen elaludt. Pedig az emberek jöttek-mentek, nyílt a liftajtó, csapódtak az ajtók, de őt mindez kicsit sem zavarta. Tehát nyugodt... nem stresszel, hiába az új környezet. :)))